Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

FAZEKAS CSABA: A FÁBER-APÁTI PER A Tanácsköztársaság „vallásügyi likvidáló biztosainak" felelősségre vonása 1920-ban

azért, hogy saját hivatala nagyobb eredményeket mutathasson fel.) Kétségtelen, hogy nem Fáber volt a Vörös Hadsereg legfontosabb propagátora, de többször tartott beszédeket a proletárdiktatúra fegyveres védelmét szorgalmazva. (Ezekről a pártsajtó, például a Népszava és a Vörös Újság is közölt híreket 1919-ben, meglepő, hogy a nyomozás során ezt senki nem „vette észre", vagy legalábbis nem tett róla említést.) Végül az ítélet jórészt a vádirat anyagát tartalmazza, a védők (Kolmann és Hollás Ernő ügyvédek csak kisebb kérdésekben, a megítélések enyhítésében tudtak kompromisszumot elérni. (Például nem látták bizonyítottnak a „felségsértés" tényálladékát - vagyis Fábemek a március 21-i hatalomátvételben játszott szerepét, valóban nem is volt ilyen -, viszont készséggel elismerték a lázadást, a zsarolást és a magánlaksértést.) Az ítélet szövegének első részét annak tanulságos volta, a Tanácsköztársaság utáni megtorlás jogi konstrukciójára való általános vonatkozásai miatt felidézzük: A kir. büntetőtörvényszék [...] Fáber Oszkár [...] vádlottat, valamint [...] Apáti György [...] vádlottat bűnösöknek mondja ki a Btkv. 153. §-ába ütköző és a 154. s 155. §-ai szerint minősülő lázadás bűntettében a Btkv. 158. §-ában meghatározott felbujtói minőségben, melyet az által követtek el, hogy Fáber Oszkár mint a közoktatásügyi népbiztosság liqvidáló meghatalmazottja, Apáti György pedig mint annak helyettese, tehát mint a közoktatásügyi népbiztosság vallásügyének vezetői az ún. proletárdiktatúra kikiáltása után vezetői állást vállaltak és ezzel részt vettek a bolseviki munkásokból, esküszegő katonákból és városi csőcselékből megszervezett és felfegyverzett csoportoknak oly irányú szellemi vezetésében és arra való szándékos reábírásában, hogy ezek a csoportok a hazához, valláshoz és a társadalmi együttélés alapjához szolgáló eszmékhez, elsősorban a törvény előtti egyenlőséghez és a magántulajdon intézményéhez ragaszkodó osztályokat fegyveresen megtámadják; tettlegesen részt vettek ezen csoportoknak azon tevékenységében, amely azt célozta, hogy a törvényes rend helyreállítására törekvő vagy a lázadók szemében gyanús állampolgárokat (túszok), különösen egyházi személyeket személyes szabadságuktól megfosszák [továbbá] a vádlottak szellemi irányítása azaz vezetése mellett és az ő felbujtásukra a polgári osztályoknak hónapokon át tartó fegyveres megtámadásával egyértelmű tetteket vittek véghez, miközben rablást, pusztítást és egyes személyek ellen erőszakot is követtek el, éspedig különösen azáltal is, hogy mint a vallásügyek vezetői azzal a ténykedésükkel, hogy megbízásukból folyó funkciójuk teljesítése által erre vonatkozó rendeleteket bocsátottak ki és részt vettek [továbbá] hogy 1919. évben az ún. proletárdiktatúra idején az egyháznak az államtól való szétválasztására (szeparáció) és az egyházi vagyonok köztulajdonba vételére (szekularizáció) vonatkozó rendeleteknek a végrehajtása alkalmával [...] rendházakba és egyházi intézetekbe az ott lakó házfőnökök, házfőnöknők, rendtagok vagy más egyéb egyházi személyek és alkalmazottak beleegyezése nélkül részben fegyve-