Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

FAZEKAS CSABA: A FÁBER-APÁTI PER A Tanácsköztársaság „vallásügyi likvidáló biztosainak" felelősségre vonása 1920-ban

res vörös katonákkal a forradalmi törvényszék elé való utalással előidézett megfélemlítéssel behatoltak [továbbá] egyeseket rendházaikból [...] kilakoltatván azok rendházait el is foglalták [továbbá] mindkét vádlottat a hivatkozott lázadó csoport azon tevékenységében, amelynek célja volt a polgári osztályokat, hitfelekezeteket fegyveresen megtámadni és amely csoport házakat megtámadott és hatalmába kerített, továbbá rablást, pusztítást és egyes személyek ellen erőszakot követtek el, cselekvőleg is résztvettek amellett, hogy erre vonatkozó rendeletek kibocsátásával ilyen elkövetésére egyenes felhívást is intéztek, továbbá bűnösnek mondja ki a kir. büntetőtörvényszék még külön Fáber Oszkár vádlottat [...] izgatás bűntettében. Indoklás: A kir. büntető törvényszék a vádlottaknak részbeni beismerése és a főtárgyaláson felvett iratok alapján megállapította, hogy Fáber Oszkár pár nappal a proletárdiktatúra proklamálása után Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztosnak felhívása folytán elvállalta a vallásügyi liqvidáló bizottság vezetői állását és nyomban ennek vállalása után a vele való együttműködés céljából meghívta volt alkalmazottját, Apáti Györgyöt, aki is a kommün bukásáig helyettese volt. A kir. büntető törvényszéknek ez a tanácsa a már előzetesen letárgyalt ún. bolsevista ügyekben részletesen kifejtett okok és bizonyítékok alapján több ízben megállapította és kimondotta, hogy a proletárdiktatúra nem volt politikai államalakulat. Ez alkalommal elégségesnek tartja csupáncsak arra utalni, hogy nem volt politikai államalakulat egyfelől azért, mert nem egy nemzeti állam céljait igyekezett megvalósítani, hanem nemzetközi alapokon nyugodott másfelől azért, mert a kitűzött cél elérésének megvalósításának a szolgálatába beállított eszközei nem a köznek érdekét szolgálták, hanem magán önző és aljas eredmények elérését célozván, mint ilyenek a jognak és erkölcsnek a legelemibb kellékeit nélkülözték. Ezek után kénytelenül felvetődik az a kérdés, hogy voltaképpen milyen alakulat volt tehát a proletárdiktatúra? Ennek megállapítására alapul szolgálnak a proletárdiktatúra által létrehozott eredmények és az ezeknek a megvalósítására használt eszközök. A proletárdiktatúra által létrehozott eredmények nagyon is sivár és kietlen képet mutatnak. Nem az építés, az alkotás, az előrehaladcis, hanem a rombolás, pusztítás és a visszafejlődés perspektívciját mutatják. Rövid pár hét alatt romba dől minden, amit ezer esztendő szorgalma és munkája létesített. Nincsen alkotmány, nincsen és becsület, nincsen vallás, nincsen magántulajdon, nincsen művészet, nincsen tudomány, nincsen erkölcs tekintély, nincsen ambíció, nincsen tőke, nincsen termelés és munka, sőt, mi több, még haza sincsen, csak egy van éspedig a szovjetházban a terített asztalok mellett dőzsölő és magát jórra-