Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

FAZEKAS CSABA: A FÁBER-APÁTI PER A Tanácsköztársaság „vallásügyi likvidáló biztosainak" felelősségre vonása 1920-ban

Mindezek alapján tisztelettel kérem Főügyész Urat, szíveskedjék ügyemet, mint az kihallgatásomnál határozottan megígértetett, soron kívül elintéztetett és engem mielőbb végérvényesen szabadlábra helyeztetni. Természetes, hogy kérésemnek erős szubjektív, családi okai is vannak. Szívesen állok bíróság elé, de erkölcsi reputációm érdekében kérem, hogy mint teljesen ártatlant tárgyalás nélkül méltóztassék szabadságomba visszahelyezni. Addig is legyen szabad a politikai foglyoknak látogatás, ellátás, egymással való társalgás és dohányzás tekintetében szokásos engedményeket kérnem. Kiváló tisztelettel Főügyész Úrnak Bfudajpest, 1919. szept. 26. igaz híve Faber Oszkár Vagyis Fáber megpróbált „rájátszani" arra, hogy végül a kommün ideje alatt minden törtetése ellenére - nem lett tagja a kormányzótanácsnak, és felfigyelt arra is, hogy a politikai perbe fogottakat bűnrészesként az „összpolitikáért" akarták felelőssé tenni, ami számára úgy tűnt, hogy a kimenekedés lehetőségét hordozza. Ugyanezzel a reménnyel (vagyis önmagának a proletárdiktatúra vezetőihez való kedvezőbb színben való feltüntetésének lehetőségével) kecsegtetett, ha munkáját korrekt alárendelti-hivatalnoki tevékenységnek igyekezett beállítani, s magát a diktatúra motorjának szerepéből a fék szerepében próbálta feltüntetni. A Fáber-Apáti-perben benyújtott terjedelmes vádindítvány szerkezetileg és érvrendszerében szinte szó szerint másolta a népbiztos-perekét, ami nem véletlen, hiszen az ügyészségi nyomozásban például kiemelkedő szerepet játszott a már említett Aczél Imre főügyészhelyettes. (Ráadásul szinte ugyanabban a formában ment át a majdani ítélet szövegébe.) Eszerint a vádat képviselő Pogonyi Nándor ügyész, közvádló először hosszas történeti-politikai fejtegetést ismertetett a Tanácsköztársaság mibenlétéről (vagyis arról, hogy politikai államalakulat helyett öntörvényű bűnszövetkezetnek tekintendő, amit a lakosság többségének okozott súlyos sérelmek igazolnak), majd arra igyekezett rámutatni, hogy ebben Fáber Oszkár és Apáti György nem pusztán bűnrészesként, hanem vezető, meghatározó személyiségként, irányítóként vettek részt. Szerepet vállaltak a proletárdiktatúra rendeleteinek megalkotásában, végrehajtásában és végrehajtatásában, ezáltal kimerítették a „felségsértés" tényálladékát - szólt a vádirat. Az egyházi vagyon köztulajdonba vételét kimondó rendeleteket a tulajdon elleni köztörvényes bűncselekménynek, vagyis tulajdonképpen lopásnak minősítették, amit az államhatalmat színlelő fegyveres erő segítségével, vagyis kényszerítéssel, fenyegetéssel, zsarolással vettek el. A kommunista időszak kisajátításai, különösen a közvélemény szemében, tartalmilag még fedték is a meghatározást, szoros jogi szempontból azonban a lopás és a zsarolás tényálladékához hiányzott az, hogy az eltulajdonított javakat nem közvetlenül, a maguk hasznára vették el. Hiszen például a lefoglalt készpénzvagyon az állami adóhivatalokba került beszállításra, és abból bizonyíthatóan - hivatalos formában - nem is részesedtek. Bizonyos egyházi műkincsek,