Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

FAZEKAS CSABA: A FÁBER-APÁTI PER A Tanácsköztársaság „vallásügyi likvidáló biztosainak" felelősségre vonása 1920-ban

és mégsem éltem e jogommal, mert ismertem a francia szekularizációkor utcára dobott apácák prostitúcióban végződött tragédiáját. Különben, úgy látom az ügyészség ismételt nyilatkozataiból, hogy minderről már meggyőződött. Letartóztatásom fenntartásának állítólagos vezérségem az oka; feleljek a vezetőkkel együtt az összpolitikáért. Ismételten kijelentem, amiről nagyon könnyű meggyőződni, sem népbiztos, sem helyettese, sem a Kormányzó Tanácsnak, még egyetlenegy ülésének, sőt semmiféle bizalmas politikai megbeszélésnek tagja, részese soha egyetlen egy esetben sem voltam.

1 Magam kértem nyolcszor, hogy nagy felelősséggel járó feladatom sikeres megoldására a politikában való állandó tájékozottság, visszaélések esetén a hatóságokkal és egyesekkel szemben való hathatós eljárás lehetősége végett alakítsák át a „politikai megbízott "-sággal járó liquídalo hivatalt népbiztossággá. Kérésemet mindannyiszor lemondásommal kapcsoltam össze. Nem teljesítették, alkotmányszerűen még az utolsó időben sem alakították még biztossággá sem, ellenben a munkakényszer alapján továbbra is hivatalban tartottak. Mert a vezetőség csak szakembernek, hivatalnoknak és nem politikusnak tekintett. Annyira nem voltam vezér, hogy még a pártéletben sem volt vezetői súlyom. Mert mint ad hoc, nem hivatásos politikusnak nem is lehetett. Eveken át nemcsak az összes vezetőktől, hanem a mozgalomtól is teljesen visszavonultan éltem és így most, mint redivivusnak

2 sem párt-, sem szakszervezetem nem volt, amelyre a mozgalmon belül való üldöztetés, terrorizálás esetén számíthattam, vagy amelyre, mint törekvéseimet feltétlenül támogató tömegre támaszkodhattam volna. E nélkül pedig ép úgy nem lehet vezető senki a politikában, mint hadvezér nem lehet senki kizárólag rendelkezésére álló, megbízható sereg nélkül. Csak így történhetett meg, hogy még a pártkongresszusra sem küldtek ki, és az egyes bizottságokba is csak szégyenszemre - pótlólag osztottak be. Lehet, hog}> a vezetőség, főleg a kommunista vezetők animozitással nézték a liquidálásnál rigorózusan betartott egyenlő elbánási elvemet, amelyről a hivatalomban megtalálható, kortörténetileg is nevezetes cionista aktám tanúskodik/ Ha lett volna pénzem, családostól külföldre utaztam volna, hogy megszabaduljak az egyre kétségbeejtőbb milieutől, de pénz hiányában nem hagyhattam el az országot, és így érthető okokból hivatalomat sem. Kálvária volt ez, Főügyész Úr, nem vezérkedésl Nem vezérség, mellőztetés volt osztályrészem, s így olyan politikáért, amelynek megalkotásánál ismételten kérésem, sürgetésem daczára mellőztek, lehetetlen engem jogilag felelőssé tenni. Hogy országosan fontos egyházi épületek (Pannonhalma, Zirc) és híres könyvtárak (Ráday-féle, a Nemzeti Kaszinóé) megmentése, és a Nemzeti Kaszinó majdnem teljes kifosztásának megakadályozása minden zaklatásom dacára is sikerült, tisztán egyéni energiámnak tulajdonítható és nem állásom súlyának Mindezt tanúkkal igazolhatom. 1 Sajátos beállítása a történteknek, mert Fáber a népbiztosságot mindig saját vezetése alatt képzelte el. 2 Redivivus = újjáéledt, visszatért. 3 Sajnos a Fáber által említett hivatali irat ismeretlen, pedig bizonyára valóban „kortörténeti értékű", még ha nem is biztos csak abban az értelemben, ahogy egykori szerzője vélte.