Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

FAZEKAS CSABA: A FÁBER-APÁTI PER A Tanácsköztársaság „vallásügyi likvidáló biztosainak" felelősségre vonása 1920-ban

jelentékenyebb része az a retrospektív bevezetés, mely a proletárdiktatúra bűneivel egész általánosságban foglalkozik, forralva azt a hangulatot, melytől a bíróságnak az objektivitás érdekében el kellene zárkóznia. [...] Soha sem jöhet olyan korszak, mely a bolsevizmusnak ad igazat, de jöhet olyan korszak, mely szélsőségnek fogja minősíteni az ítélkezést, melyet most jóhiszeműen nemzet- és társadalommentő munkának tekintenek." De a folyóirat álláspontja az ítélethirdetések után sem változott. A népbiztosok elítélését például így kommentálták 1921. 1. számukban: „Szigorúan tudományos nézőpontból tekintve a népbiztos-perben hozott ítélet súlyos jogi aggályokat támaszt, amelyek kifejtését egyelőre a kritikai szabadságnak hiánya akadályozza." Wlassics Gyula, a századforduló neves kultuszminisztere, közigazgatási bírósági elnök, később 1927-1935 között a felsőház elnöke 1921-ben a Jogállam hasábjain szintén úgy vélte: „Az igazság törvényei nem tűrik a hamis tényállásokon, megtévesztéseken, rágalmakig fokozódó félremagyarázásokon felépült hamis alkotásokat." A népbiztosok ítéleteit is enyhítették, majd a proletárdiktatúra számos kisebbnagyobb rangú vezetőjével együtt az 192l-es rigai szovjet-magyar tárgyalásokon összesen 415 kommunista Szovjetunióba való kiadásában állapodtak meg. A Fáber-Apáti per Nézzük meg, mindez hogyan nézett ki konkrétan a „vallásügyi likvidáló biztosok" elleni eljárás során. Fáber Oszkárt és Apáti Györgyöt már 1919 augusztusában letartóztatták, több ízben kihallgatták. Fáber lényegében már ekkor is ugyanazt a védekezési mechanizmust alkalmazta, amit később majdnem egy éven át minden alkalommal. Lényege, hogy saját jelentéktelenségére hivatkozott, arra, hogy mennyire kis figura volt a proletárdiktatúrában, csak utasításokat hajtott végre, önálló hatásköre nem is volt, illetve hogy mennyire nem értett egyet feletteseivel. Kihallgatásain többször össze-vissza beszélt (például: „1903-ban belesodródtam illetve helyesen beléptem önként és meggyőződésemet követve a szociáldemokrata mozgalomba"), nem hogy öntudatos kommunistának vagy szociáldemokratának nem bizonyult, hanem éppen ellenkezőleg: korábbi elvei megbélyegzésével próbált kikerülni szorult helyzetéből. Pedig 1918 előtt Fáber a szociáldemokrata pártban az antiklerikalizmus egyik szószólója, számos röpirat, sajtócikk szerzője volt. Mint korábbi piarista szerzetesnek természetesen „testhez álló" feladat lett a megtagadott vallásosság elleni eszmei és politikai küzdelem. Számos nagygyűlésen szónokolt, 191 l-ben a zombori járásbíróság vallás elleni izgatásért el is ítélte, amelyet 1920-as perében halmazatként vettek figyelembe és négy év börtönt kapott érte.