Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

FAZEKAS CSABA: A FÁBER-APÁTI PER A Tanácsköztársaság „vallásügyi likvidáló biztosainak" felelősségre vonása 1920-ban

választani, vagy bíztak egy szociáldemokrata fordulat lehetőségében. (Három később perbe fogott népbiztos még a Peidl-kormánynak is tagja lett.) Hosszas belpolitikai előkészítés után így került sor a tíz népbiztos (Ágoston Péter, Bajáki Ferenc, Bokányi Dezső, Dovcsák Antal, Haubrich József, Kalmár Henrik, Kelen József, Nyisztor György, Szabados Sándor, Vántus Károly) perbefogására, majd az 1920. július 5-ével kezdődő főtárgyalásukra. A bizonytalan belpolitikai helyzetben nyilvánvaló volt, hogy a Horthy-rendszer egyszerre kívánja a perfolyamatot hatalmának stabilitására valamint a kommunista diktatúra „meghatározására", az attól való radikális elhatárolódás mibenlétének kialakítására felhasználni. A főtárgyalás megkezdésével nemcsak a nyomozati szakasz elhúzódása miatt kellett várni, hanem azért is, mert a politikai stabilizáció megkezdéséhez szükség volt nemcsak Horthy kormányzói hatalmának kiépítésére, hanem a trianoni békeszerződés aláírásának megtörténtére (június 4.) is. A kormányváltást ugyan már nem lehetett megvárni, bár két héttel később az is bekövetkezett, és 19-én a trianoni békekötés idejére kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányát Teleki Pál első kabinetje váltotta fel, melyhez a belpolitikai konszolidáció megkezdésének reményét is fűzték. Ahogy a népbiztos per elejét, úgy a befejezését is a belpolitikai folyamatok jelölték ki. A belső stabilitáshoz elengedhetetlen volt a politikai rendszer védelmének törvényes szinten való szabályozása, amelyet nyilván meg kellett előznie a proletárdiktatúra prominensei feletti ítélethirdetésnek. (A „rendtörvényt", vagyis a politikai szélsőségeket, a hatalom erőszakos átvételére és kizárólagosságra építő mozgalmakat törvényen kívül helyező 1921/3. tc.-et végül 1921. április elején fogadta el a parlament. Persze az 1919 végén - 1920-ban kialakított jogi konstrukció kisebb változásokkal ugyan, de átment a Horthy-rendszer később éveire is. Finkey Ferenc 1927-ben kiadott kézikönyve például szintén leszögezte, hogy a „politikai bűncselekmény" fogalmát a büntető törvénykönyv nem határozta meg, ezért az ún. „politikai tárgyak" (például az államfő, az állam területe, a törvényhozás stb.) elleni támadásokat közönséges bűncselekményként szükséges megítélni, az indítékok sajátosságainak mindenkori figyelembevételével.) A népbiztosok perében végül 1920. december 28-án hirdettek ítéletet, méghozzá súlyosakat: négy vádlottat halálra, a többieket életfogytiglani fegyházra ítélték. Ráadásul a népbiztos-per hátterében a nemzetközi politika eseményei is felgyorsultak: egyértelművé vált például a bolsevikok oroszországi hatalmának stabilizációja, vagyis a népbiztosok ügyének egy új diktatúra is védelmére kelt, nem beszélve a nyugati munkásmozgalmi szerveződések (Nemzetközi Szállítómunkás Szövetség), értelmiségi körök szimpátiájáról stb. A perek elítéltjeinek jó része végül a magyar és a szovjet-orosz kormány közötti fogolycsere-egyezmény értelmében a Szovjetunióba távozhatott. E népbiztos-pernek volt az egyik „mellék"-pere a Tanácsköztársaság egykori vallásügyi likvidáló biztosai, Fáber Oszkár és Apáti György elleni eljárás is november 3-5. között. (Megjegyzés: Fáber Oszkár nevét gyakran Fabernek, Apátiét Apáthynak tüntetik fel az egykorú források.) Mindez már csak azért is érdekes, mert esetükben az eljáró bíróság ugyanúgy működtette a népbiztos-perek esetére