Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)
KŐFALVI TAMÁS: A HATALMASKODÁS BŰNE A KÖZÉPKORBAN
megsebesítették. Bár az említett jobbágyok három különböző településen laktak, így átlagban egy-egy faluból csak kb. 20-25 fővel kell számolni, azonban így is kérdéses, hogy mindannyian ténylegesen részt vettek-e az említett cselekményekben. A hatalmaskodásban résztvevők nagy száma indokolható, aktív részvételük pedig mindenképp valószínűsíthető azonban az olyan, elsősorban gazdasági jellegű bűncselekmények esetében, amikor is valamilyen gazdasági munka (pl. szüret, betakarítás, favágás) jogtalan elvégzéséről, gazdasági területek elfoglalásáról, illetve e területek tartós használatáról, illetve nagyobb mennyiségű mezőgazdasági tennék elszállításáról volt szó. így például érthető, hogy a konvent 1463. február 7-én kelt oklevelében 98 szereplő esetben, amikor is 1462. szeptember 29. körül Bátmonostori Töttös László és fia: Péter Mare nevű várának vámagyai: Kethhel-i György és Nyles Péter, uraik parancsára a pécsi káptalan Baranya megyei Kemenfalwa (Keményfalva - Baranya m.) nevű birtokára és a hozzá tartozó Janosy nevű szőlőhegyre törtek, a szőlőt leszüretelték, az ottani jobbágyoktól 32 hordó bort elvettek, László és Péter Felsewjanosy (Felsőjánosi - Baranya m.) birtokán élő jobbágyainak a káptalan Kemenfalwa nevű birtokához tartozó szőlőjét, az abból a káptalannak járó kilenced és tized megfizetése nélkül leszüretelték, 40 hordó bort pedig elszállítottak, továbbá az említett birtokokat feldúlták és fel is akarták gyújtani, Janosy plébánosának kertjét felégették, számos más ottani jobbágyot pedig megvertek, szidalmaztak és megsebesítettek, akkor ehhez 70 gyalogost és 70 lovast, közülük 123 név szerint említett, összesen 15 faluba való fegyveres jobbágyukat vonultatták föl. Hasonlóképp a névsorokba kerülhetett minden olyan jobbágy is, akik jogtalanul elfoglalt birtokokat használtak, akár hosszú éveken keresztül. Talán ez indokolhatja, hogy a pécsváradi konvent által kivizsgált egyik ügyben, 99 amelynek felperese szerint a margitszigeti apácák jobbágyai Doboka-i Miklós mesternek, a kalocsai egyház kanonokjának és kántorának, valamint Doboka-i Thabaydy Mihálynak és Jánosnak Doboka (? Görcsönydoboka - Baranya m.) birtokához tartozó szántóföldek és kaszálók, továbbá a Berekalya nevű szőlőhegy és az Hlye nevű erdő nagy részét 10 éve vagy még régebben birtokukhoz foglalták és használták, a hatalmaskodás elkövetőiként az apácák 195 jobbágyát említették név szerint. Függetlenül azonban attól, hogy az említett névsorok a hatalmaskodásokban ténylegesen részt vevőket említik-e vagy sem, felvetődik a kérdés - amelynek megválaszolása a vizsgált anyag alapján sajnos, nem lehetséges -, hogy a panaszosok honnan ismerték ennyi, gyakran több településről való személy nevét, pontosan megnevezve lakóhelyüket is. Még nehezebb a probléma, ha a hatalmaskodásokban ténylegesen részt vevő, akár csak egy-két tucat embenől van szó, hiszen nehezen elképzelhető, hogy a falura az éjszaka közepén rárontó emberek mindegyikét, teljes bizonyossággal felismerték, s neveikre még évek távlatából is emlékeztek. Mindazonáltal az oklevelek egyike sem említi, hogy a vizsgálat során bármilyen bi98 DL 81517 (Zichy cs. zsélyi lt. 213. 2748.) R.: KŐFALVI, 2000. 748. sz. 99 A vizsgálatról a konvent 1470. április 13-án kelt oklevelében tett jelentést. DL 16989 (Mon. Poson. 56. 70.) R.: KŐFALVI, 2000. 773. sz.