Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

KŐFALVI TAMÁS: A HATALMASKODÁS BŰNE A KÖZÉPKORBAN

zonytalanság merült volna fel a résztvevők személyét vagy elkövetett tetteiket illetően, annak ellenére sem, hogy például az okozott károk nagyságát már nem mindig tudták teljes bizonyossággal meghatározni. A hatalmaskodást elkövetők névsorainak elemzése alapján felállítható a résztvevők körének általános sémája is. Eszerint a hatalmaskodások egy részét maga a földesúr és rokonai - esetleg néhány familiárisuk, szolgájuk társaságában követték el.

100 Az esetek többségében azonban - főként a jelentősebb bűncselekmények során - maga a földesúr nem mindig volt személyesen jelen. Ilyenkor a cselekmények iránytója valamelyik familiárisa volt, aki általában valamilyen tisztséget is viselt, például várnagy vagy officiális volt. A bűncselekményekben részt vevő familiárisok száma általában nem haladta meg a 2-4 főt.

1 1 A hatalmaskodások tömegbázisát a földesúr saját, illetve familiárisainak jobbágyai jelentették számuk 1-4 tucat körül mozgott, de nem ritkán a százas nagyságrendet is elérhette - akik sok esetben több falu lakói közül kerültek ki. A hatalmaskodások elkövetői között nőkkel is találkozhatunk. A pécsváradi konvent előtt 1487. szeptember 26-án megjelent fogott bírák számoltak be arról, hogy az egyik részről Warda-i Miklós és familiárisa: Sarogh-i Mihály nemes, a másikról pedig a néhai Nyres-i Feyer Miklós özvegye: Erzsébet úrasszony kiegyeztek egymással, minthogy korábban Erzsébet, a zálogba kapott szekeret és ökröt ellopta, a bort pedig saját hordójába öntetté, Miklós emberei pedig Erzsébet jobbágyainak marháit elhajtották, és az egyiket megették. Az egyezség szerint Erzsébet úraszszony a levágott marháért cserében a bort megtarthatta, a többi elrabolt javat azonban a felek kölcsönösen visszaadják egymásnak.

102 Természetesen az egyházi földesurak is követtek el hatalmaskodást, de rájuk - csakúgy mint a nőkre - nem anynyira a hatalmaskodásokban való részt vétel, mint inkább azok elrendelése a jellemző. A konvent 1382. május 9-én kiadott oklevele

103 szerint például Hemhaza-i Zarkus fia: Jakab, Benedek veszprémi püspök testvére és a püspök peremartoni officialisa: György január 19-én társaikkal az apácák Igalhetew (Igal - Somogy m.) és Belch (Bélcz - Somogy m.) nevü birtokaira rontottak, a Pál nevű jobbágyot megsebesítették, két másik jobbágyot megverettek és megsebesítettek, házaikat felgyújtották, 4 ökröt és 2 lovat elraboltak, a birtokokhoz tartozó erdőt pedig a korábbi eltiltás ellenére is használtatták. Ezen kívül az említettek athai (? Magyaratád Somogy m.) officialisa: Vasuigew (dict.) Kelemen, a püspök parancsára április 3án az apácák Kosok (Kosok) nevü birtokára rontván, János fia: Péter egy erős lovát 1UU E csoportba főként azok az esetek tartoznak, amelyek során egy-két ember megtámadására és személyes javai elvételére került sor. 101 E tekintetben is akad persze kivétel, a konvent 1462. máj. 25-én kiadott oklevele (DL 15715) Maroth-i László fiainak 14 hatalmaskodó familiárisát és 11 jobbágyát, az 1465. dec. 18-án kelt (DF 260085) pedig Gywla-i László és testvére 13 familiárisát és 13 jobbágyát említi. " DL 81980 (Zichy cs. zsélyi lt. 3. 1485.) K.: Z. XI. 479-480. (261. sz.) DL 6917 (Mon. Vbuda. 33. 32.) R.: KŐFALVI, 2000. 357. sz. 102 103