Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)
KŐFALVI TAMÁS: A HATALMASKODÁS BŰNE A KÖZÉPKORBAN
oklevele 93 szerint az előző évben, Keresztelő Szt. János ünnepe körül Dengeleg-i Pongoracz Mátyás parancsára a Csongrád megyei Zabathka (Szabadka - Jugoszlávia) várának várnagyai: Byllye-i Péter és Ethele-i Ambrus, valamint ezen Mátyásnak 113 jobbágya fegyveresen, Warda-i Miklós Bodrog megyei Kaythmar (Katymár - Bács-Kiskun m.) nevü birtokára törtek, onnan Wythez István nevü jobbágyát és annak hitvesét: Vtiliana-t, összes javaikkal együtt, a földbér megfizetése nélkül, Madaras birtokra hurcolták, a jobbágyok asszonyait pedig, elcsalván őket, megölték. Bár az arányokat számszerűleg nem lehet meghatározni, mert a megtámadott falvak, birtokok népessége nem ismert, ám ha nem is volt meg mindig a fentebb említett tíz-húszszoros arány, a támadók fegyveres volta - amelyet az oklevelek is gyakran említenek - nem hagyott kétséget a hatalmaskodás kimenetele felől. 94 Némely esetben azonban az oklevélbe foglalt és név szerint felsorolt elkövetők létszáma erősen túlzónak tűnik. A konvent 1505. július 24-én kiadott oklevele 95 számol be arról a vizsgálatról, amely során kiderült, hogy az előző év Pünkösdje körül Warda-i Miklósnak Barthany György nevü Gara-i (Garé - Baranya m.) jobbágya a Baranya megyei Batha (Bátaszék - Tolna m.) mezőváros mellett a Sanvyze (Sárvíz) folyón, egy bátmonostori hajóstól bérelt csónakkal Bathmonosthora (Bátmonostor - Bács-Kiskun m.) mezővárosig hajózott le, ahova megérkezvén, Tamás testvérnek, az említett Batha apátjának minden vámot és révdíjat megfizetett, az apát azonban, nem tudni mi okból, 122 (!) jobbágyát fegyveresen az említett Barthany György jobbágy megölésére küldte, akik a csónakból kirángatták őt, és egy Zeremlyen-ből (Szeremle - Bács-Kiskun m.) való másik csónakot béreltettek vele, a vámot és a révpénzt pedig újra megfizettették vele. Ezen kívül a Zeremlyen-hez tartozó, a folyón feljebb lévő gázlóhoz küldték, ahova a víz sodrása miatt csak igen nehezen jutott el, ott azután harmadszorra is megvámolták, minden hordó bora után. Ebben az esetben valószínűleg nem számolhatunk mind a 122 név szerint megnevezett személy aktív részvételével, inkább lehetett szó arról, hogy az elkövetők kilétének pontos ismerete hiányában egyszerűen felsorolták a bátai apát jobbágyait, valószínűleg a teljességre törekedve. 96 Hasonló lehetett a helyzet abban az esetben, amikor is - a konvent 1402. július 6-án kiadott oklevele 97 szerint - június 23-án Gadan-i Mihály fia: Mihályt és Jakab fia: Pétert, birtokaik határainak bejárásában Zselici Vesszősnek és Töttösnek több mint 66 jobbágya, uraik parancsára nyíllövésekkel megakadályozta, Pál nevü familiárisukat pedig jobb kezén yj DL 88832 (Esterházy hg. cs. lt. 26. A. 87.) R.: KŐFALVI, 2000. 849. sz. 94 E támadások során természetesen az elkövetők is szenvedhettek el sérüléseket, ezekről azonban az oklevelek, minthogy azokban a sértett fél tárta fel az eseményeket, nem történik említés. 95 DL 88932 (Esterházy hg. cs. lt. 26. B. 96.) R.: KŐFALVI, 2000. 872. sz. 96 A névsorok adatainak hasznosítására vonatkozóan ld. HUNYADI István: A XVI. századi idézőlevelek demográfiai értéke című cikkét. In: Arrabona 15. A Győri Xántus János Múzeum Évkönyve. Győr, 1973. 251-256. 97 DL 78507 (Zichy cs. zsélyi lt. 212. 1063.) R.: KŐFALVI, 2000. 482. sz.
