Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

KŐFALVI TAMÁS: A HATALMASKODÁS BŰNE A KÖZÉPKORBAN

esetek elévülése 32 év volt,

71 de a hatalmaskodással elfoglalt javak tulajdonjogát még az egy évi háborítatlan birtoklás sem legitimálhatta, vagyis az így elfoglalt birtokokat nem lehetett utólag adományul kérni. II. Különös rész A középkori törvények felvilágosítást adnak a hatalmaskodás eseteinek jogi vonatkozásairól, a bűnelkövetés gyakorlatát azonban legjobban a hatalmaskodási esetek kivizsgálása során készült oklevelek információinak segítségével lehet tanulmányozni. A vizsgálatokat általában a világi bíróságok által kiküldött emberek, az őket tanúbizonyságként elkísérő hiteleshelyi megbízottak jelenlétében végezték el. Az eljárásról a hiteleshelyek jelentést készítettek, amelyek szövege a hatalmaskodás bűncselekményének számos jellemzőjét világítja meg.

72 Ezek összefoglalásának alapjául a pécsváradi konvent hiteleshelyi gyakorlatából fennmaradt okleveleket választottam, amelyek bár egyediek, és elsősorban a konvent hatókörén belül előfordult eseteket tartalmazzák, mégis általános tanulságokkal is szolgálhatnak. A konvent hiteleshelyi tevékenységének első emléke 1254-ből maradt fenn.

73 Az 1526-ig általuk kiadott és az idők viharait átvészelt oklevelek ismert száma jelenleg 913,

74 amelyek közül 155 tartalmazza kisebb-nagyobb hatalmaskodási esetek leírását. E másfélszáz irat döntő többségébe az eljárás lefolytatására kiadott parancslevél szó szerinti átírása révén kerültek bele az egyes esetek történései, található 71 Összehasonlításképpen még néhány elévülési idő: királyi javak jogtalan elidegenítése 100 év, egyházi javak esetében 40 év, nemesieknél 32 év, polgáriaknál pedig 12 év volt az elévülési idő. (HK I. 78. te. 3. § és I. 46. tc. 5. §) 72 Jóllehet az esetek többségében a hatalmaskodások részletes történéseit a jelentésbe szó szerint átírt parancslevél tartalmazza, mégis forrásként az ezeket tartalmazó konventi j elentések levéltári jelzeteit közlöm. Ennek egyrészt az az oka, hogy a vizsgálatban a jelentő okleveleket használtam, másrészt pedig az magyarázza, hogy a parancslevelek eredeti pé 1dányai - nagyrész éppen szó szerinti átírásuk miatt - az ügymenetben feleslegessé váltak, így többnyire elvesztek. 73 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 86830. Az oklevél szövege átiratban is fennmaradt 1400-ból, amelynek kiadója szintén a pécsváradi konvent (DL 78369). Az oklevél szövegének átiratról készült kiadása (a továbbiakban: K.:) megtalálható: A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vásonkeő. Szerk.: NAGY Imre, NAGY Iván, VÉGHELY Dezső, KAMMERER Ernő, LUKCSICS Pál I-XII. Pest-Bp., 1871-1931. (a továbbiakban: Z.) I. 7-8. (10. sz.) Regesztája (a továbbiakban: R.:): KŐFALVI Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevelei 1254-1301. In: Capitulum I. Tanulmányok a középkori magyar egyház történetéből. Szerk.: KOSZTA László. Szeged, 1998. 151. (1. sz.) 74 KŐFALVI Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. Szeged, 2000 (kézirat) (a továbbiakban: KŐFALVI, 2000.)