Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

JOBBÁGYI GÁBOR: „EZ ITT A VÉRTANÚK VÉRE" (Földes Gábor és társai pere)

volt meghatározó az események menetében; „Mi nem tévesztettük meg a munkásságot. Akkor másképpen, furcsán nézett ki a helyzet, a párt vezetői elfutottak, a törvényes tanácsok félreálltak." - fejezi be vallomását, amely 12 sűrűn gépelt oldalon fekszik.

27 Ezen a napon hallgatták ki másodrendű vádlottként Tihanyi Árpádot is. Rá a perben láthatólag az „osztályellenség" szerepét osztották, annak ellenére, hogy vagyontalan, általános iskolai tanár volt. Mindennek egyetlen oka volt, édesapja „vitéz" volt. A személyi adatok eleve diszkriminatív módon rögzítik „atyja nyugalmazott selyemtenyésztési felügyelő volt, 50 hold vitézi birtokkal rendelkezett, amelyet az állam 1949-ben átvett " (Megjegyzendő, hogy a nyomozás során is többször rögzítik a „vitéz" fokozatot.) Kihallgatása elején kijelenti: „annyiban érzem bűnösnek magam, hogy elmentem Mosonmagyaróvárra és bárkit kihallgattam. Én mindig csak a munkámnak, családomnak éltem, most is jó szándékú emberként cselekedtem." Tihanyi Árpád 1956. október 26-ig semmi politikai tevékenységet nem végzett. Ezen a napon Mosonmagyaróvárról jött mentőautókkal találkozik, melyekből azt kiabálják; „Mosonmagyaróváron lövik a népet, menjenek ki segíteni." A városházán elvállalja, hogy segítséget visz Mosonmagyaróvárra, de azt tanácsolják neki, hogy katonákkal menjen. Ezért a laktanyából két teherautónyi katona csatlakozik hozzá, majd két teherautó civilekkel. Tihanyi Árpád a kocsisor elején fehér zászlóval halad; „Segítő szándékom volt a sebesülteken, s megakadályozni a további vérontást, s megtudni mi történt." Tihanyi Árpád kocsisorát állította le Öttevénynél Földes Gábor, aki átvette a fehér zászlót Tihanyitól. Később ez a kocsisor is bemegy a városba, a katonák a kocsin maradnak, Tihanyi Árpád bemegy a városházára, innen az erkélyről tömeget nyugtató beszédet mond. A tömeg a gyilkosokat követelte, s mivel a laktanyában fegyveres katonák voltak még, Tihanyi Árpád ide is átment. A laktanyában már nyugalom volt, lezajlott Gyenes meglincselése, melyről Tihanyi Árpád nem is tudott. Ezután visszament a Tanácsházára, ahol ott találja a sebesült Vági Józsefet. A következő szavak sorsdöntőek Tihanyi Árpád, de a sortűz szempontjából is; „Én azt mondtam neki - nem kell félni. Azután megkérdeztem, hogy ott volt-e, amikor a tömegbe lőttek? Ő azt felelte, hogy az emeleten volt, s az ablakból látta. Elmondta azt is, hogy a laktanya melyik részén milyen fegyverek voltak. Hogy a tömeg jött Kossuth-nótát énekelve, s Török vagy melyik tiszt pisztollyal jelt adott, megtörtént a sortűz, a tömeg lefeküdt a földre. Az ablakból kézigránátot dobtak a tömegre." Tihanyi Árpád egyedül Vági József kihallgatásában érezte hibásnak magát a bíróság előtt. Ezután kiment az erkélyre, beszámolt Vági vallomásáról, megnyugtatta a tömeget, kijelentette, hogy önbíráskodásról szó sem lehet. Ezután Tihanyi Árpád eljött a helyszínről, s autóval visszament Győrbe. ld. 25 alatt 4-17. oldal