Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

JOBBÁGYI GÁBOR: „EZ ITT A VÉRTANÚK VÉRE" (Földes Gábor és társai pere)

JOBBÁGYI GÁBOR „Ez itt a vértanúk vére" (Földes Gábor és társai pere) „Ez itt a vértanúk vére", tért vissza 1956. október 26-án D. Tanár a főiskolára a mosonmagyaróvári sortűz után, ahol az ártatlan áldozatok között 6 diákja halt meg és számos diák megsebesült. Halottak, halottak, halottak. Több mint százan. Először egy brutális, értelmetlen és jogtalan sortűz ártatlan halottai. Majd népítélet három halottal. S végül a népítéletet minden áron megtorolni akaró, ártatlan embereket is sújtó igazságszolgáltatásnak csúfolt per 7 halálos ítélettel és számos súlyos börtönbüntetéssel. Könyörtelenül őrölt a Vörös Malom, görcsösen ragaszkodva embertelen elveihez, példa nélküli terroron alapuló hatalmához. Halottak, halottak, halottak. Döbbenet és csend. Valamennyien a Vörös terror értelmetlen áldozatai. Megsárgult, töredezett papírlapok az idők mélyéről örök felejtésre ítélve a bukott rendszer által. A történelem soha nem várt fordulatától most mégis életre kelnek, rajta emberek küzdenek puszta életükért a bosszúálló hatalommal. Mosonmagyaróváron 1956. október 26-án egy értelmetlen és jogtalan brutális sortűz után a népharag megölt három ÁVH-s tisztet. Haláluk - éppúgy, mint a sortűz - értelmetlen, a lincselés minden jogrendszer szerint tilos, jogellenes. S mégis! A restaurált hatalom NEM igazságot akart szolgáltatni, hanem BOSSZÚT állni ügyészség szerepelt az ügyben? Lehetetlen. így az ügyet valós alapra épült, mégis egész menetében a három képviselőjének haláláért, akik egyébként - minden valószínűség szerint - legalább közvetett részesei voltak a magyar történelem egyik legszörnyűbb tömeggyilkosságának. Hatalmas felelősség felnyitni a sárgult iratcsomagokat. Mégis meg kell tenni, nem tehetünk másként. Egy feltárással soha nem gyógyuló sebeket tépünk fel - de gyógyítunk is. Ha lassan és botorkálva is, de közeledünk az igazság felé, sok évtizedes süket csönd után. E helyen nem szolgáltathatunk igazságot, nem rehabilitálhatunk senkit. Ez a bíróság dolga. Viszont a tények részleges felderítésével és nyilvánosságra hozatalával véleményt mondhatunk az 1956-os Forradalom és Szabadságharc leverését követő egyik legszörnyűbb perről, mely a magyar bíráskodás egyik szégyenfoltja. Bíráskodást mondtam, holott ami történt nem bíráskodás volt, hanem a hatalomnak jogi jelmezbe burkolt bosszúja.