Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

JOBBÁGYI GÁBOR: „EZ ITT A VÉRTANÚK VÉRE" (Földes Gábor és társai pere)

Ezt a bíráskodást nem az igazság érdekelte, hanem a bosszú, a leszámolás. Meghalt három AVH-s... Ezt meg kell torolni a rabszolganépen, mindegy hogy kit, milyen bizonyítékok alapján ítélnek halálra vagy börtönre, a hangsúly a gyors megtorláson van. Erezze a rabszolganép, hogy valami rettenetes bűnt követett el, kezet emelt a hatalom képviselőre, ami még akkor is súlyos megtorlásért kiált a proletárdiktatúra szabályai szerint, ha az áldozat tömeggyilkos volt esetleg. Halottak, halottak, halottak. Döbbenet és csend. Valamennyien a Vörös diktatúra értelmetlen áldozatai. A dossziékat fel kell nyitni. Fel kell derítenünk emberek értelmetlen és jogtalan halálát, felelősségünk tudatában Isten és a magyar történelem előtt. 1957. május 23-án kezdődött a győri megyei bíróság előtt Földes Gábor és társainak pere, s nem telik bele 8 hónap, már végrehajtanak 7 halálos ítéletet, 2 életfogytig tartó börtönbüntetést és 9 további elítéltre kiszabnak összesen 51 év börtönbüntetést. Ez az írás a brutális megtorlás egyik legelső peréről szól. „Ez az ügy politikai jelentőségénél fogva kiemelkedő!!!" - kezdte vádbeszédét a Legfelsőbb Bíróságon dr. Erdélyi Jenő százados a Katonai Főügyész helyett majd így fejezte be - „Az ellenség visszavonult, de le kell számolni velük. Ezért az októberi ellenforradalmárokat a legszigorúbban kell megbüntetni."

1 Igen, ezek kulcsszavak az ügy megértéséhez, „kiemelkedő politikai jelentőségű ügy" és „leszámolás". A per folyamán még sokan reménykedhettek, a Kádár János által ígért büntetlenségben, a nyugati segítségben, az amnesztiában, a hatalom átalakulásában, a forradalom újrakezdésében. Az ítéletnek gyorsan bizonyítani kellett a felkelt ország népének, nincs remény, megtorlás van. Bizonyítani kellett az értelmiségnek, egyszerű embernek és Nagy Imre hívőnek - Földes Gábor hithű Nagy Imre-párti kommunista maradt haláláig! - nincs remény és nincs irgalom, csak könyörtelen politikai megtorlás az egész ellenálló nemzet ellen. A pert így egyértelműen a megtorlás egyik legelső politikai célú eljárásának tekinthetjük. A pert nem nevezhetjük „ koncepciós "-nak, „ konstruált "-nak a szó eredeti értelmében, hiszen van ténybeli alap, a három ÁVH-s tiszt halála. De koncepciósnak tekinthetjük a pert abban az értelemben, ahogy a kétségtelenül meglévő ténybeli alapra úgy fűzi fel az egyes vádlottak cselekményeit, hogy nem az igazságot akarja kideríteni, hanem „bűnösöket" akar találni - akár ártatlan emberek elítélése árán is. Az iratokból semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy külső szervek - pl. pártszervek - konkrétan megmondták volna az ítéletek tartalmát. Mégis az egész perfolyamatot áttekintve nem lehet szabadulni a gondolattól, hogy a vádlottak sorsa nem a tárgyalóteremben dőlt el. „Kiemelkedő politikai ügy", „leszámolás" - mondja az ügyész, el tudjuk képzelni ezután 1957 légkörében, hogy független bíróság és hatalom kizárólagos politikai céljait szolgáló koncepciós pernek kell tekintenünk, mely 1 Katf. K.T. 0156 6-8. oldal