Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
DOMINKOVITS PÉTER: HATÁRVIDÉKEN - „Számosállat" tolvajlások a
Csak egy kitekintés erejéig, a mondottak illusztrálása végett érdemes rápillantani magára a legtöbb esetben érintett területre, Győr és Sopron vármegyék érintkező határterületére. Ez a különböző, de természetrajzilag rokon elemeket is tartalmazó földrajzi sajátosságokkal rendelkező kistájakból (pl. Tóköz, Rábaköz, Sokoróalja pereme) összetevődő terület Győr erődváros közvetlen háttere, a királyi Magyarország védelmi övezetének peremzónája volt. Az itt fekvő települések 17. századi életét a pusztulások, újratelepülések egymásutánjai jellemezték. Belici Péter a győri jezsuita kollégium rektora 1636 februárjában a Veres György és Markos János gyomoréi jobbágyokkal a falu megszállásáról kötött szerződést. A telepítő kontraktus első pontja kimondta: Gyömöre majd két éve a pogány kegyetlensége, mértéktelen sarcolása miatt elpusztult, elégett. A falu újabb pusztulását, az újabb későbbi telepítést mutatja a kollégium 1646. évben kezdett, egyes esetekben a későbbiekben kiegészítet urbáriumába tett bejegyzés: 1671-ben a település megerősítésére egy újabb három évre adott szabadság időszaka kezdődött. 29 Egy generációval később, 1666 augusztusában Leopold Rott jezsuita kollégiumi rektor Koroncó egyik földesuraként Horváth Györggyel kötött szerződést, hogy az elmúlt háborús időkben elpusztult falut megtelepítse. A lakóhelyet és gazdaságot nyert megszállító szabadosnak külön ügyelnie kellett a jobbágyok jószágainak oltalmazására (2. p.), egyaránt védenie kellett a település legelőit az idegen jószágoktól és a helyiek javait a külső erőszaktól (4.p.). 30 Az 1659. évi tanúkihallgatás érintett tóközi település, Kóny korabeli sorsa hűen példázza a fent jelzetteket. A falut 1641-ben Nádasdy Ferenc katonái kifosztották, a rákövetkező évben Draskovich György püspök pusztult településként írja. A falu valószínűsíthetően részlegesen pusztult el, lakói a környékben menekülhettek, ugyanis 1648-ban a török égette fel Kónyt. 1663-ban Széchenyi György győri püspök saját kezelésébe vette a káptalani falut, melyet a székeskáptalan 1667-től folyamatosan, több fórumon próbált visszaszerezni. Ez a birtokjogi állapot 1684-ig tartott. 31 A települések pusztulása, újratelepítése mellett a funkciós változást és az állandó hadiállapot realitását az 1649:50. tc. is jól mutatja, amely a győri káptalant saját korábbi vállalására hivatkozva - kötelezi, hogy a török által elhamvasztott patonai kastélyt és birtokot a szomszédos részek védelmére is állítsa helyre, erősítse 9 MOL E 152. MKA, Irregestrata, Acta Jesuítica, Coll. Jaur. 12. tétel, 206. doboz, Nr. 5. 1636. febr. 8., uo. Acta Jesuitica, Coll. Jaur. , 196. doboz, Liber pro urbario 1646., fol. 84-v. 0 MOL E 152. MKA, Irregestrata, Acta Jesuitica, Coll. Jaur. 12. tétel, 206. doboz, Nr. 7., Győr, 1666. aug. 28. 1 Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938. (Győregyházmegye múltjából ül.) 178179., Ráth Károly: Őskori levelek, Nr. 19., 21-22., 26-27. In: Győri Történelmi és Régészeti Füzetek I.,Győr, 1861.
