Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

DOMINKOVITS PÉTER: HATÁRVIDÉKEN - „Számosállat" tolvajlások a

életképet festett le. Őt az éjszaka fonó felesége keltette fel azzal, hogy Vörös Andráshoz egy katona ment be, és amikor a tanú kinézett, az már a házból kilépett és az erdő felé ment. A katona kis idő múlva lova mellett két marhát hozott. Vörös akkori felesége gyertyát gyújtott és az állatokat az istállóba vezették, az ajtóra lakatot tettek, a katona pedig tovább indult. Széchenyi György erdőőrei Vörös gyanús üzelmeit vallomásaikkal csak megerősítették. Sipos György, az aktuális újkéri erdőőr emlékezett arra, hogy látta, amint Vörös András „ egy kurta szőke eőkröt hajtott előttő paripán ". A lövői erdőőr, János Deák szerint Szent Lukács ünnepén lesz két éve annak, hogy a gyalókai erdőn 2 ökrét azok a csavargó bodonhelyi katonák ellopták, akik Vörös házánál napestig az istállóban hevertek. A lövői Pandor János ökörpásztor - Széchenyi György jobbágya - Vörös egy korábbi tolvajlásáról tudott. Szent Lukácskor lesz két éve, hogy a most Kövesden lakó Kanizsai János 4 ökrét ő hajtotta. Az egyik állatot levágták, húsát megosztották és egyrészt a lövői Osbát mészárosnak, másrészt a völcseji Horváth avagy Csorba Gergelynek eladták. Pándor a jószágokat egy hónapig a csorda között őrizte, de nem bírván lelkiismeretével, megmondta Kanizsainak, hogy vannak nála lopott jószágok. Minthogy Kanizsai szólt Vörösnek, Vörös a tulajdonost is megfenyegette, míg az ökörpásztort a következő szavakkal ijesztette: „ te kin jaro legény vagy, téged afféle szavaidért ugi őszvő konczolnak, hogi megh ired vele, hanem megh fogd az nyelvedet". A horpácsi esetben (5. kérdőpont) több helyi tanú mellett Torkos György horpácsi bíró is tanúskodott. Mint mondotta: szekérbe fogva árulták a lopott jószágot, aztán a szekeret ott hagyván átmentek Zsirára, majd visszajöttek. Mindeközben feltűnt, hogy az állat lopott jószág lehet, így a falu közössége megfogta a tolvajokat. A másik 1679. évi eset a Rábaköz keleti peremére vezet. 1679. június 27-29. közötti, orgazdaság, lopás, útonállás, paráznaság vádjával a szombathelyi várfogságon lévő szanyi Szakáll Istók és az árpási Csizmazia Gergely ellen folytattak le tanúkihallgatásokat. Június 27-én Pottyondy Ferenc, az egyik rábaközi főszolgabíró Tompos Péter esküdttel Nagy vágón a szombathelyi fogságban paráznaságért megtartott Szakáll Istók latorságai, tolvajlásai, útonállásai ügyében folytatott le tanúkihallgatást. Az első tanú, az agilis Molnár György (kb. 80 éves) csak azt tudta: Szakáll egy Csönge György nevű emberrel Magasiból egy tehenet lopott, amely lopás ügyében a tanú is alkudni volt Magasiban. A 2. tanú, Molnár Imre tolvajlásairóí az információit csak hallomásból szerezte, ő a Szakállt bigámistaként ismerte. Míg hivatalosan házasságban Szanyban él, itt, Nagyvágon - a korábban tettestársként jelzett - Csönge György házánál, az ő Dóri lányával mint saját feleségével él, közös gyerekük is van, akinek paszitát is tartottak. (A 22. tanú, a kb. 65 éves Puszta Lukács, Rabby úr jobbágya szerint Csönge Dórit tartotta Szakáll „nagyobb" feleségének.) A 3. tanú, Buús István jobbágya, a kb. 43 éves Mészáros János az ismert lopási esetek számát növeli, illetve az értékesítés földrajzi behatárolásához nyújt információt. Ugyanis 1678-ban Szakáll a vági Kaszás Gergely egy lovát lopta el, ami a Zala megyei