Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

DOMINKOVITS PÉTER: HATÁRVIDÉKEN - „Számosállat" tolvajlások a

Szentgróton került eladásra. Mézes István, Rabby István kb. 50 éves jobbágya - az 5. tanú - is ismerte a Kaszás-féle esetet, és maga Szakállt így jellemezte: „mindenkor nyilván való lator, tolvaj volt, tolvajságával élt többet mint igaz keresményével ". Ezt a minősítést még plasztikusabban fogalmazta meg a Tot Márton, Rabby István jobbágya (17. tanú): Szakáll nem szántással és kaszálással kereste kenyerét. Rabby ifjabb generáció(k)hoz tartozó másik két jobbágya, a kb. 36 éves Tót Mihály hasonlóképpen vélekedett Szakállról, s nemcsak a tolvajlási esetszámokat növelte, továbbá a rejtekhelyet adta meg, (vági Molnár Jakabné lopott lovát a vági „puszta templombfanj" tartották), illetve a bigámia tényét erősítette meg, hanem egy más megélhetési, üzletelési módra is rámutatott: a vádlottak olykor rablott ruhával, annak eladásával is foglalkoztak. Az előzőekben elhangzottakkal egyetértve ez utóbbi|t hangsúlyozta ki Horváth István is. Saját szemével látta, hogy Csönge György házában halommal állt a rabolt, „le vont ruha" , egy alkalommal még őt is megkínálták vele, mondván, egy hordó bor árába tudjon be egy ilyet. Kaszás Mihály, Székely István kb. 33 éves szabadosa - 15. tanúként a károsult Kaszás Gergely bátyja - szerint testvére meglopását Szakáll ő előtte is kijelentette, az pedig tudott volt, hogy az állattolvajlás mellett az erdőn járóktól szűröket, mentéket vont el. Sebesi, szováti, szanyi tanúk kihallgatásával folytatódott a szanyi Szakáll Istók és Csizmazia Gergely tolvajságai, paráznaságai bizonyítása végett. E tanúkihallgatások arra is rámutatnak, hogy Szakállról a különböző településeken eltérő képek alakultak ki, személye, cselekedetei felrajzolásánál más-más települések lakói különböző súlypontokat használtak. (Míg Sebesen a közösségi rendet megbontó orgazda, tolvaj, törvényes felesége lakhelyén, Szanyban ügyét megértőbben kezelték, s jelezték, ottani családja is mindenben együttműködött vele. Vágón a tolvajlás, orgazdaság mellett a bigámia - érthető módon - jóval nagyobb hangsúllyal szerepelt.) Részletesebben: a sebesiek közül Tőke István, a pápóci prépost jobbágya csak Szakáll bigámiájáról tudott, míg Földes Mihály úgy tudta, hogy tavaly Szakáll két ökröt lopott Kemenesszentmártonból. A szováti Sipos Mihály jól ismerhette Szakállt és családját, hisz mint vallomásából kiderült, a bűnösséggel vádolt férfi szováti, apja a vallomás tételekor is ott élt. Szakáll Istók többször is hozott Szovátra, apja házához lovakat, s tudja, hogy az ugyancsak szováti Nagy Pál házában kapi emberek mulatoztak, mikoron ott lovak adásvétele folyt. Az ugyancsak szováti Sánta Benedek már nemcsak tolvajlásairól szólt (5-6 lovat hozott apja házához), hanem kiemelte a falu törvényes rendjének megbontását, elöljárói egyikére történő támadást: Szakáll ugyanis Kovács Márton esküdt házára rátámadt, az ablakán belövöldözött és őt adta-teremtettével szidta. A szováti Tót István, Tömlő György szerint a vádlott gyakran szidta a falu bíráját és a keszői tiszttartót, aki, ahogy ezt Nagy Pál tanúvallomása sejteti, 3 évvel azelőtt, lólopást követően, egy hajdú felismerése nyomán kellemetlen „pillanatokat" szerezhetett neki. A szanyi tanúk elsősorban nem a konf-