Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

DOMINKOVITS PÉTER: HATÁRVIDÉKEN - „Számosállat" tolvajlások a

Andrással megállapodott. De mivel Vörös a 3 ft-ot nem akarta letenni, azért a sértett mindkettőjüket a nemesi község (t.i.: közösség!) tizedese elé vitte. A közösség elöljárója előtt Knor a fizetést egyértelműen Vörösre hárította, mondván, ő annak egy lovat adott, ami 10 tallért is megér, de Vörös csak a felét adta meg. így fizesse ki a büntetést. Természetes, hogy Vörös a fekete kancáról szóló történetet teljességgel tagadta, de a kettejük szóváltásának rekonstruálásából kitűnik, hogy Vörös András profi orgazda volt. A bodonhelyi és szegvári katonák éjjel-nappal gyakran jöttek házához, hoztak lovat, ökröt, tehenet, („...hol éjjel, hol nappal jüttek az Katónak, Bodonhelyiek, Szegh váriak, ki egyik véghelbül, ki niásikbul valók, hosztak lovakat, eőkreőket, teheneket, 0 ot harácsoltak, attak, vettek.") A tanú - más tanúkkal, így Bokkon Péter, Horváth János, Széchenyi György győri püspök újkéri szabadosaival egyetemben -, határozottan állította, hogy a Sopron megyei Pinnyén is birtokos Tar Józsa egerszegi kapitány „gonoszul elveszett lovai" is Vörös kezén kerültek elő, ő adta azokat tovább Völcsejre. A következő tanú, a már említett Bokkon Pál - a büntetőperes tanúkihallgatások pszichológiája és gyakorlata alapján - immáron a tolvajok és a károsultak nagyobb körét sorolta fel. így Kövér Gábor szerdahelyi jobbágyát Sirai János útközben fosztotta ki, ugyancsak ő Ivánból 2 bárányt lopott el. Knor egyik ügyletébe maga a tanú is vétlenül bekapcsolódott, Knor ugyanis a locsmándi Paer János lovát lopta el, s azt az ő Istók fiának adta. Az állatot attól 11 tallérért locsmándi emberek vásárolták vissza. Míg az újkéri „kisnemes", Balassa Imre Knor Mihály bűnlistáját gazdagította - az ugyanis a csepregi „gyöpi" malomból János molnár két kas méhét lopta el, de Sennyeiné majorjában a majorgazda a béresekkel felverte a tolvajokat. Szabó Benedek - Széchenyi György újkéri jobbágya -, illetve Széchenyi szabadosa, Sós György a mindenképpen nagyobb volumenű bűnöző, Vörös tevékenységét ecsetelték. Az előző tanú hallomásból tudta, hogy egykor Vörös éjnek idején puskával Újkér tizedesére, Tót Györgyre és erdőispánjára, Nagy Mihályra támadt, és őket szidalmazva megkergette. A második tanú a község egykori tizedeseként emlékezett vissza Vörös működésére: Vörös 1678-ban lopott lovat vett Knortól, az áldomáson Sós is jelen volt. Ezt követően jött parancs Bellesics Mihálytól, a Nádasdyak egykori szervitorától, az időben nagycenki tiszttartótól Knor Mihály lefogására. Ez ügyben szerepelt az a bizonyos locsmándi ló, ami végül is tulajdonosához visszakerült. A másik eset 1678 farsangjában Nemeskéren történt. Nagy Mihály erdőispánnal Varga Györgynél vendégeskedtek, és e vendégségből Újkér felé hazamenve két lovast láttak, akik szemlátomást el akarták őket kerülni. Ez feltűnt a tanúknak - s tán a vendégségben elfogyasztott bor hatására - utánuk indultak, mondván, ha azok igaz személyek lennének, ezt nem tennék. Vörös puskát fogott rájuk, s ők hasznosabbnak vélve visszavonultak. Másnap megerősítve fogták el a bujdosókat és Sós házánál kihallgatást tartottak. Sós Vöröstől 1 pár csizmát kapott sérelméért, míg ugyanezen a jogon Nagy Mihály egy 5 tallért érő lovat. E tanúkihallgatáson Vörös azt is beismerte, hogy ők valamiféle tőzséreket kívántak felverni, de szándékuk nem sikerült. (Sós egyébként Vörös többi tolvajlásáról is tudott.) A 15., utolsó újkéri tanú, a kalocsai érsek szabadosa, György kovács egy valóságos