Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

DOMINKOVITS PÉTER: HATÁRVIDÉKEN - „Számosállat" tolvajlások a

nyai miatt a közbiztonság nem sokat javult. Sőt, ahogy azt a jelzett törvénycikkek is mutatják: egyre romlott. A 16-17. század fordulóján lezajlott, a kortársak által „hosszú háborúnak" nevezett tizenöt éves háború a nyugat-dunántúli térség településállományában, népességében óriási pusztításokat okozott - elég itt csak utalni Győr 1594. évi török kézre kerülésének településszerkezetben végbement regionális következményeire -, s a reorganizációt nemcsak megakasztották Bethlen Gábor rendi-függet-lenségi mozgalmának Győr, Mosón, Sopron, Vas megyét is konkrétan érintő eseményei, hanem a vagyonbiztonság további szétzilálását is segítették a királyi Magyarország nyugati határövezetében. Egy emberöltővel később az 1660-as évek eleje a hadiállapot állandósulása jegyében telt el, s ahogy a vármegyékhez írott nádori leiratok, körlevelek mutatják, ez a helyzet állandósult. Az 1650-es évek derekától két országgyűlés is foglalkozott a gonosztevők megrendszabályozását, sőt kiirtását célul kitűző törvényalkotással. Az utóbbi, drasztikus megfogalmazású, de fölöttébb illuzórikus realitású 1655:38. tc. valójában az 1625:13. tc. kiegészítését adja. A rabló, gonosztevő, csekély vagyonú, vagy vagyontalan nemesség ellen lép fel. Míg az l.§-ban megszünteti a vétkükben tehető királyi kegyelmet, a 2.§ az alispánok nyomozati kötelezettségét írja elő. A 4., 5.§-ok ugyancsak a büntetlenség elnyerését szigorítják; az első megtiltja a hadi főbb és alsóbb tisztek (generales, capitaneos) alispáni vizsgálatba történő beavatkozását, míg az utóbbi a pallosjogú uradalmak kegyelem adását tiltja.

8 Az 1659. évi törvények között - valószínű a helyzet sújossága, s ugyanakkor az aktuális viszonyok miatti orvosolhatatlansága miatt is - valójában egy modern szóval élve „törvénycsomag" található. Míg az 1659:16. tc. - a tradícióknak megfelelően - martalócok (praedones) gonosztevők (malefactores) büntetlenül kegyetlenkedők megzabolázásában, üldözésében a fő- és alispánok tevékenységének támogatását írja elő, immáron külön az 1659:17. tc. szankcionálja a kóborló gonosztevők befogadóit, pártolóit, oltalmazok". Azokat az eljáró megyei hatóság főbenjáró büntetéssel sújthatja, míg a vásárlók (talán az orgazdák is?) fejváltságuk lefizetésével - ez nemes személynél 40, jobbágynál 20 ft - válthatják meg magukat. E két cikkelyhez szervesen kapcsolódnak az 1659:15. és 24. tc-ek. Míg az első általánosságban szól a kihágásokat elkövető, rabló, fosztogató, a falvakat megszálló, igavonó jószágot tolvaj ló, marhatolvaj véghelyiek, illetve földesúri szolgák, más csavargók és gonosztevők ellen, az utóbbi a győri és komáromi várkatonák, továbbá az újabb várkastélyokban tartózkodó hadfiak hatalmaskodásai; tiltott legeltetések, erdők, halászóvizek jogtalan élése, s rablásai ellen lép fel.

9 A korabeli magyar törvényhozás egyik sajátja, hogy helyi jogszokások is válhattak országos törvénnyé, miképpen konkrét, helyi panaszok is kaptak törvényi orvoslást. A közrendet szétziláló erőszakoskodások, állatlopások területén ilyen volt az 8 MTT 1608-1657. 606-609. p. 9 1657-1740. évi törvényczikkek. Ford., bev.: Tóth Lőrinc, Szerk.: Márkus Dezső, Bp. 1900. (továbbiakban: MTT 1657-1740.), 146-149., 152-155. p.