Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
DOMINKOVITS PÉTER: HATÁRVIDÉKEN - „Számosállat" tolvajlások a
megyei hivatalviselők jogkörét körülíró törvényt ismertessek - a teljesség igénye nélkül. A 17. századi törvényi szabályozásban az 1618:66 tc. jelentette azt a törvényi alapvetést, amely a gonosztevők nyomozására nézve az összes vármegye alispánjának kötelességévé tette, hogy tisztviselő negyedévente akármely főpap, báró, mágnás, nemes és szabad város területén, joghatósága alatt az 1548:50. tc. értelmében eljárhasson. Vitathatatlan, hogy e törvény megszületésének egy konkrét bűneset; Chemetey István, a vasvári káptalan néhai prépostja meggyilkolása, konkrét aktualitást adott (2.§). II. Ferdinánd II. decretumában található, a csavargók és rablók megzabolázása ügyében intézkedő 1625:13. tc. egyrészt megújította az 1618:66. tcet, de azt jelentősen ki is bővítette. így a vizsgálati szakaszban, a nyomozásban résztvevő alispánok hatáskörét kiterjesztette; azok a bárók, mágnások, főpapok, a fiscus, a szabad királyi városok, véghelyek, illetve kiváltságolt mezővárosok területén, joghatóságuk alatt folytathatják le a szükséges vizsgálatot. A tevékenységüket nem segítő, vonakodók ellen az 1548:50. tc. értelmében járhatnak el. (2.§) E törvény egy jelentős pontja a gonosztevő nemesek előjogait negligálja. (4.§) Az ilyen jogállású személyek ügyében további jogkiterjesztést hoz a 5.§ is: a fekvő jószág, lakás nélküli, gonosztevő csavargó nemesek az 1599:36. tc.-hez képest paraszti kézzel is elfogathatok, letartóztathatok, az alispán által megbüntethetők. A törvény gondoskodik e gonosztevő nemeseket támogatók szankcionálásáról is (6.§). A törvényhozás eredménytelenségét a II. Ferdinánd uralkodása alatt becikkelyezett 1635:16. tc. is jól bizonyítja, amely az előző, e téren hozott törvénycikkek, különösen az 1618:66. tc. hatályosságát hangsúlyozza, illetve külön is kiemeli a korábbi, gonosztevők elleni törvénykezés véghelyekre történő kiterjesztését. 6 A közbiztonság romlását az 1638:43. tc. szövegezésében is kiemelte, az 1635:10. tc.-re hivatkozva rögzítette, az eltelt időben nemhogy csökkentek, hanem szaporodtak az erőszakoskodások, amelyek egyik fő forrása a falvakban megszálló, lakosságot sanyargató katonák, illetve a földesurak szolgái. így e törvény az ő megfékezésüket célozta. Az ez évi, 60. tc. az eddigi törvénykezési gyakorlatnak megfelelően - nemcsak megújította, hanem ki is egészítette az 1618:66. tc-et. Egyrészt szankcionálva, 100 ft-os büntetés terhe alatt írta elő a mágnások, főpapok, nemesek, szabad királyi városok joghatósága alatt a gonosztevők ellen végbevitt alispáni vizsgálatok engedélyezését, másrészt az egyházi és világi nagybirtokosok, pallosjogú uradalmak urai jogosultságainak védelmére lehetőséget adott az alispáni vizsgálatnál uradalmi tiszt jelenlétére, s az ítélkezés terén a földesúri privilégiumokat kifejezetten hangsúlyozta: a bűnöst (gonosztevőt) annak a földesúrnak adják át büntetésre akinek a birtokán van (2§). 7 A folyamatos, ez irányú törvénykezés jól jelzi: a szigorítások, folyamatosan precízedő fogalmazás, a jogalkotás munkái ellenére az ország politikai, hadi viszo6 1608-1657. évi tórvényczikkek. Ford., utalásokkal ellátta: Kolosváry Sándor, Óvári Kelemen. Szerk: Márkus Dezső, Bp. 1900. (továbbiakban: MTT 1608-1657), 160-161., 244-247., 318319. p. 7 MTT 1608-1657. 394-397., 402-403. p.
