Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
CSÓTI CSABA: A MUNKÁTLANSÁG BŰNE
zásból megélni. Ez az eszmefuttatás emlékeztet ugyan a bűnelkövetés objektív körülményeinek figyelembevételére, ám korántsem erről volt szó. A törvény szövegezői — annak ellenére, hogy hangsúlyozták a munkátlanságnak bűnözésre „serkentő" hatását — nem tisztázták a „tyúk és a tojás problémáját"; vagyis azt, hogy az úgynevezett bűnöző lelkületű ember természeténél fogva bűnelkövető-e, vagy éppen a munkanélküliség viszi rá a bűncselekményre. Kimondták ugyan, hogy „egyfelől a munkátlanságot követő szűkölködés, másfelöl a könnyelmű és élvezethajhászó életmód következményeként előálló, gyakran szervezeti elfajulással is kapcsolatos erkölcsi nihilizmus'''' viszi rá az embereket a bűnöző életmódra. Néhány sorral lejjebb azonban már úgy fogalmaztak, hogy a „legveszedelmesebb bűntettek a munka nélkül élő s rendszerint egyúttal a munkakerülő, a rendes életmódtól irtózó elemektől erednek." Ezért amikor szóba került a „bűn eredetének" problémája, a törvénymagyarázók ismét csak a „közvélekedésre" és a „lélektan újabb eredményeire" hivatkozhattak. Utóbbi „érvük" igazolására a korabeli olasz kriminalisztika egyik kétségtelenül tehetséges, ám kétes hírnevű szaktekintélyét, Garofalot idézték. Nevezetesen: „nem csak a büntetendő cselekményt kell büntetni, hanem az egész bűntettes egyéniséget, amelynek a büntetendő cselekmény csak külső megnyilvánulása." Ebben az esetben tehát a jogalkotók különbséget kívántak tenni az emberek bűnelkövetésének okai között. Ez a törekvés természetesen helyt-álló a bíráskodási gyakorlatban. Az már azonban kevésbé, hogy az okot a tettes munkakerülő életmódjában, életmódjának okait pedig „lelkületében", személyiségében keresték. A „született bűnözőnek" a törvény magyarázatában kellőképpen körülírt figuráját sokkal nyíltabban nevezte meg Kenedi Géza képviselő akkor, amikor a törvény méltatásakor utalt a francia és angol „apacsokra", akik „...a társadalomnak úgyszólván született ellenségei" 2 . Az ilyen elemekkel szemben — Kenedi szerint — „...nem használ ma sem a börtön vagy a fogház" csak ¿1 „testi fenyítés" 21 Kenedi képviselő a bíráskodási gyakorlattal kapcsolatban éppen ezért úgy fogalmazott, hogy „ahol a bűntettes egyéniségét kell vizsgálni...oda a társadalom morális és szociológiai rugóit ismerő arbiter bölcsessége szükséges'*. Vagyis a bírónak ennek a törvénynek az alkalmazása során nem elég a jogszabályok ismeretével bírnia. Azt is mérlegelnie kell, hogy a társadalom érdekei mit kívánnak meg az illető bűnös büntetése kapcsán. Mint mondták, a bíró feladata a megtorlás mellett az is, hogy a „bűntettesekben rejlő veszedelemtől a társadalmat mindörökre megszabadítsa". A munkakerülés bűnként való elfogadtatása semmiképpen sem lett volna végrehajtható, ha csupán a sértett elleni fellépést kívánták volna büntetni. Ahhoz, hogy a munkakerülés önmagában bűnként jelenhessen meg, ki kellett mondani, hogy a munkakerülő a társadalom ellensége. ,/l társadalom joggal várja el mindenkitől, hogy önmagáról és családjának fenntartásáról saját munkájával gondoskodjék. 2 Magyar Köztársaság Országgyűlésének Könyvtára (továbbiakban: Ogyk.) Országgyűlés és Képviselőházi napló 1913., XLX. kötet, 452. sz. ülés, 39. p. 3 Ogyk. uo. ''Ogyk. uo.
