Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
CSEKŐ ERNŐ: BŰNÖSSÉG ÉS FELELŐSSÉG KÉRDÉSE EGY TRAGÉDIÁBA TORKOLLOTT KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KAPCSÁN (Pincehely,
katonai igazságszolgáltatás szervei olyan megállapításra jutottak, hogy a három csendőr Pincehelyen a szolgálati utasításhoz képest kötelességszerűen használta a fegyverét, ami egyben azt valószínűsíti, hogy már a tényállás ismeretében döntést hozni hívatott bizottság is erre a következtetésre juthatott, annál is inkább, mivel hadtörvényszéki vizsgálat elrendeléséhez meghatározott személy(ek) elleni jogos gyanúokoknak (bűnjeleknek) kell — terhelő tanúvallomások, bizonyíték, stb. — fennállnia, 46 amiről ebben az esetben szó sincs. Pedig, ha a fegyverhasználat eseteit szabályozó szolgálati utasítás — korábban már ismertetett — rendelkezéseit egybevetjük a pincehelyi tragédia általunk ismert eseményeivel, több kérdés is felmerülhet bennünk aziránt, hogy a csendőrök eleget tettek-e az abban foglaltaknak: így, a fegyverhasználatot megelőzően alkalmazták-e, és ha igen, kimerítették-e az ezt megelőző enyhébb eszközöket, a fegyverhasználat során a legnagyobb kímélettel jártak-e el, s a lőfegyver használatakor „törekedtek-e " arra, hogy a támadó személyeket „csak " ellenállásra tegyék képtelenné? Nyilván a bírói határozat indoklásából, illetve ennek alapjául szolgáló tényálladékból is merítő beszámoló hosszan ecseteli a néppárti választók izgatását, nemkülönben a fegyverhasználatot megelőző helyzetet. Eszerint a három csendőr 80-100 tamási függetlenségi párti szavazót kísért a választási helyiségbe, miközben a néppártiak ökölnyi kövekkel dobálták meg a menetet, nem kímélve a csendőröket sem, akiknek intelmét a „csőcselék " figyelembe sem vette. Sőt „Kutya zsandárok titeket is felkoncolunk" szavakkal megfenyegette és megrohanta. Természetesen Horváth járőrvezető figyelmeztette és visszavonulásra szólította a támadókat, akik ennek ellenére a csendőröket körülfogták, sőt „több markos legény" Horváth járőrvezető fegyverét is megragadta, hogy azt kezéből kicsavarja. Horváthnak még sikerült fegyverét ellenfeleinek kezéből kirántania, és a „törvény nevében " elhangzott újabb figyelmeztetést követően „tűzet"vezényelt. 47 Előző kérdéseink közül az imént ismertetett leírásból választ kapunk arra, hogy a csendőrök a fegyverhasználatot megelőzően figyelmeztetés, intelem, felszólítás formájában — legalábbis a hadbírói megállapítás szerint — alkalmaztak enyhébb eszközöket a tömeg lecsillapítására. A fegyver megválasztását, a lőfegyver használatát igazolja, legalábbis próbálja igazolni a néppártiak támadása következtében közvetlen kézitusává változott helyzet felrajzolása, de leginkább az a kulcsmozzanat — amely az egész eljárás szempontjából is döntő bizonysággal szolgálhatott —, hogy Horváth járőrrel szemben megvalósult az „erőszakos kézrátevés" esete, mely a szolgálati utasítás magyarázó szövege szerint a csendőr erőszakos megsértésének minősül, s ilyen esetekben a szervezeti utasítás 11. § 1. pontja szerint a csendőr fegyverének használatára jogosult. 48 Viszont a továbbiakban is kérdés számunkra, hogy miképp igazolható — bár lehet, hogy csak az utókor ítésze számára, a korabeli hadbírói eljárási gyakorlat számára nem — a túlzottnak tűnő fegyverhasználat, hiszen 15-20 lövéssel számolva a csendőrök fejenként 5-6 A katonai büntető... 149-152. p. A m. kir. csendőrség zsebkönyve. 136-140. p. Szervezeti utasítás, Rendeletek Tára I. kötet 1019-1020 p.; A katonai büntető...33-34. p.
