Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
VÖLGYESI LEVENTE: SZEMELVÉNYEK GYŐR VÁROS FEUDÁLIS BÜNTETŐJOGÁBÓL
epilepsziában szenvedhetett, 30 kenőccsel és ráolvasással gyógyított meg. A vízpróba során fennmaradt a vízen, nem süllyedt el. Ezért ördöngös társai megvallása végett megcsigáztatást és utána vétkeiért máglyahalált indítványozott a vádképviselet. A bírósági tárgyaláson a vádlott személyesen megjelent. A gyógyításokat, amelyekhez gyógynövényeket is használt, nem tagadja, de a rontásokat, ráolvasásokat, elveszejtéseket igen. A bíróság közben szóló ítélettel tisztító esküt rendel el: ha tizenkét tisztességes ember mellette leteszi az esküt, szabadul a vádak alól, egyébként ítéletet kell mondani felette. Orsolya asszony szerencsétlenségére nemhogy tizenkettő, de egy személy sem esküdött meg mellette. Az ítélet megegyezett a vádindítványban foglaltakkal. Az ítéletet — amely máglyahalál volt — 1688. április 7-én hajtották végre. 31 A főbenjáró bűnökért az ítéletben meghatározott végrehajtási mód elrettentésül mindig igen kegyetlen és látványos volt. Például Horváth Mihály, Fehérvári Farkas, Rácz Gábor vádlottakat, akiket a bíróság gyilkosság vádjában talált bűnösnek, halálra ítélte: először lófarkon hurcolják végig a városon, majd felnégyelik testüket és az utak melletti fákra függesztik fel a testrészeket. 32 Horváth Pál városbíró idején állt bíróság előtt Nagy Lőrinczné, akit ördöngösséggel, bűbájossággal, boszorkánysággal vádoltak, valamint azzal, hogy vetélését maga idézte elő, ezen cselekedeteiért a bíróság máglyahalált rendelt el. Török Mártonné sem kapott méltányosabb elbírálást Horváth Pál városbíró urunktól. A vádolt asszony elég nagytermészetűnek számított, életének nagy részét paráználkodás közepette töltötte. Könnyűvérűségének meg is lett a súlyos következménye: a bizonyítékok olyannyira ellene szóltak, hogy gonosz életűnek címezték és elevenen vízbe fojtásra ítélték. Érdekesség, hogy egy hasonlatos esetben egy asszony elhanyagolva házastársi kötelezettségeit, egy legénnyel élt szerelmi életet, amelynek gyümölcse is termett. Az asszony — félve a botránytól — titokban szülte meg gyermekét, majd meggyilkolta. A paráznaságban és gyermekgyilkosságban bűnösnek találtatott asszonynak mégis „csupán" fejét vették. Talán férje tisztes állása miatt nevezi a jegyzőkönyv is csak J. asszonynak és ezért fejezheti be bűnös életét a halálbüntetés legelőkelőbb nemével? A főbenjáró bűnök mellett kisebb súlyú bűncselekmények, vétségek is fennmaradtak Győr város ítélkezésének múltjából. Egy 1611-ben kelt jegyzőkönyvben egy teherbe esett révfalusi leány, Nagy Orbán leánya Örzse esetében — aki egy gazdag győri polgár házánál szolgált — a törvénynapig Győr városának több polgára vállalt kezességet, hogy a leánynak ne kelljen az áristomot elszenvednie. Ez a jogeset nagyon szépen illusztrálja a kezesség intézményének méltányossági voltát. Ugyanebben az évben a méltányosságnak egy újabb esetével is találkozunk. A lopásért, főleg ha az elkövető notórius tolvaj, jelen esetben pedig még urát is meglopta, kötél általi „a mint a juhászok közül, az a ki előbb esze nélkül volt, ugy annyira, hogy meg kellett kötözni" — idézet a jegyzőkönyvből Győr Városi Levéltár, Prot. 1688 Folio 33.,43.,56., No. 11., 13., 20. Győr V. L. Prot. 1681 Folio 71., 64., 76. No. 32., 33., 34.
