Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

VÖLGYESI LEVENTE: SZEMELVÉNYEK GYŐR VÁROS FEUDÁLIS BÜNTETŐJOGÁBÓL

tanács rendelete alapján gyilkossági,

25 1803-tól minden büntetőügyben

26 megkövetelték a vusum repertumot

27 Gyermekgyilkossági ügyekben nagy jelentőséggel bírt annak bizonyítása, hogy a meghalt csecsemő életképesen jött-e egyáltalán a világra. A vizsgálati szakasz végén, a bizonyítási eszközök eredményességének függvényében a városbíró, majd a jegyző, később a városi ügyvész vádat emelt, vagy a vádemelést mellőzte és az eljárást lezárta. A vádirat általában latin nyelven íródott, amely a történeti tényállás mellett részletesen hivatkozott a jogszabályokra is. Természetesen a jogszabályi hivatkozás a mai gyakorlattól teljesen eltérő módon történt, a vádló Szent László királyunk törvényein kezdve, sohasem felejtve el a Tripartitum idézését, egészen korának szabályozásáig, valamint a jogtudósok munkáinak citálásával tett eleget feladatának. Ez a vádirat általában már a születendő ítélet szövegezésével megegyező tartalmat és formát mutat. A bíróság előtt a levata, a perfelvétel a legelső lépés. A bíróság hivatalosan is átvette a vádlevelet, meghallgatta a vád képviseletének szóbeli előadását, a vádlott ügyvédjének személyét megállapította, illetve hiánya esetén a legtöbb esetben a vádlott részére a városi tanács ügyvédet rendelt ki. A per az alaki kifogásokkal kezdődött. Ez leggyakrabban a városi bíróság illetékességének kétségbevonását jelentette, de erre igen ritkán került sor, általában csak olyan személy esetén, aki nem tartozott a városlakók közé. A felek közötti vita alapvetően szóbeli volt és azonnali válaszadásokat igényelt. A fél ügyvédje viszont elismervény ellenében elvihette a peres iratokat, hogy az azokban foglaltakra 15 napon belül válaszoljon. Az ügyész bemutatta a jegyzőkönyveket, a felvett vallomásokkal. Ezek a vallomások viszont csak úgy voltak érvényesek, ha azokat hitelesítették, authentikálták. Ebből adódóan a vallomást tett személyeket, a tanúkat újra meg kellett idézni. Felolvasták a tárgyaláson a jegyzőkönyveket, és a vádlottnak, illetve a tanúknak meg kellett erősíteni vallomásukat, hogy fenntartják-e, vagy hogy vissza kívánják-e vonni. Csak a megerősített vallomásokat lehetett felhasználni. Ha a tanúknak már úgy is jelen kellett lenniük, tagadó vádlott esetén nagy jelentőséggel bírt a szembesítés. A mai gyakorlattal szemben a szembesítés sokszor eredményre vezetett. A bíróság közben szóló ítélettel rendelte el a megesketést és a tortúrát is. Az ítéletnek ezen fajtája a mai pervezető végzésekhez hasonlatos. A vádlott letett esküjével akár tisztázhatta is magát a vádak alól. A tanúkat is meg lehetett esketni. A beismerő vallomás vagy két tanú egybehangzó vallomása elegendő volt az ítélethozatalhoz. Mivel a beismerő vallomásnak ekkora'volt a jelentősége, a bíróság közben szóló ítélettel rendelte el a kínvallatást is. A bíróság elé állított személyek sorsa nagymértékben függött attól, hogy mennyire tudták a fájdalmat elviselni. Volt, akinek a tortúra emlegetése vagy a kínzóeszközök bemutatása is elegendő volt, hogy mindent beismerjen, néha talán még annál többet is. Elrendelésének oka lehetett a vádlott tagadása, ha előző vallomását nem erősítette meg, vagy ha bűntársait elhallgatta. A tortúra alatt tett vallomást a kínvallatás fokozatai szerint jegyzőkönyvezték, Acta pol. et iur. No. 11.; 1726. febr. 4 Prot. sess. No. 905.; 1803. jún 24. orvosi látlelet