Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
VÖLGYESI LEVENTE: SZEMELVÉNYEK GYŐR VÁROS FEUDÁLIS BÜNTETŐJOGÁBÓL
Amennyiben az elkövető ismeretlen helyen tartózkodott vagy menekült, a hatóság keresésére indult, vagy egyenesen üldözőbe vette. Lopás esetén például gyakori volt a városi ingatlanok teljes átkutatása, hátha valahol ráakadnak a portékára és így egyben a bűnelkövetőre is. Akinek elfogását nem tartották szükségesnek, az eljárás lefolytatása érdekében csupán megidézték. Az idézés 15 napnál korábbra nem szólhatott. 21 Aki az idézés ellenére nem jelent meg, megbüntették. A büntetési nem igen változatos lehetett, a pénzbüntetéstől a botozáson keresztül akár a börtönbüntetésig is terjedhetett. De ezen szabály alól is volt kivétel, mivel olyan is előfordult, hogy valakit egyszerűen csak újból megidéztek. Talán nem túlzás, ha e nagy változatosságot mutató képben azért levonjuk azt az általános törvényszerűséget, hogy a szankció jellege erősen függött a megvádolt személy státuszától, a városban betöltött tisztétől és az általa kivívott tisztelettől is. A sértettet is idézte a hatóság. Az ő meg nem jelenésének komolyabb következménye nem származott, hacsak az nem, hogy ameddig a sértett megjelenésére kellett napokat, heteket várni, addig a bűncselekmény vádjával terhelt személynek rabságban kellett sínylődnie. Az eljárás alatti rabságot is el lehetett kerülni. Ha a gyanúsított nem főbenjáró bűnt követett el, kezese kijelenthette, szabadlábon védekezése esetén vállalja, hogy az idézésben megállapított napon a gyanúsítottat bíróság elé állítja. Amennyiben a védence elszökik, a bírságot helyette megfizeti. 22 A vizsgálati szakasz talán a leglényegesebb eljárási résznek tekinthető, itt rendszerint eldőlt a gyanúsított sorsa, hiszen az eljárást pontosan, részletesen folytatták le, az egyes eseményekről jegyzőkönyvet vettek fel. 23 A vizsgálatot — leszámítva a fizikai munkálatokat — magisztrátuális vagy kancellista személyek végezték. Annak különösebb jelentősége nem volt, hogy először a tanúkat vagy a gyanúsítottat vagy gyanúsítottakat hallgatják-e ki, de nem volt ritka a csoportos kihallgatás sem. A bizonyítás eszközei lényegében a vallomások voltak. A tanúk esetében élt a római jogból már ismert unus testis nullus testis 24 elve, a klasszikus eset a két tanúval történő bizonyítás volt. A gyanúsított sorsát azonban mégsem ez döntötte el igazán, hanem az, hogy mennyire volt képes ellenállni a tortúrának, azaz a kínvallatásnak. Ezt viszont majd a bírósági szakasznál fogjuk tárgyalni. Jelen szakasznak jellemzője még, hogy a bűnjeleket, tárgyi bizonyítási eszközöket is ekkor gyűjtötték össze. Több város irattári anyagának átfésülése után a kutatás mai állása szerint viszont azt mondhatjuk, hogy ennek a jelentősége tárgyalt korszakunkban még igen elenyésző. Érdekességként viszont elengedhetetlen megemlítenünk, hogy már a XVIII. században jelentőséget tulajdonítottak az orvosi szemlének. Leggyakrabban halotton végzett vizsgálat, boncolás volt az elrendelt vizsgálat tárgya. 1726-tól a Helytartó21 Jászai Pál: A szabad királyi városok és polgárainak törvényes igazai (Magyaróvár, 1839) 52.1. 22 Bónis i.m. 77-78.1.; Corp. Stat. V/2 k. Szombathely 1627. 23 A jegyzőkönyvet kezdetben a tanácsülés könyvében vezették, később terjedt el az ún. benevolum examen, amelybe bele foglalták az előre már kidolgozott kérdésekre adott gyanúsított és a tanúk általi vallomásokat. Kállay i.m. 125.1. 24 egy tanú nem tanú elve
