Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

VÓKÓ GYÖRGY: A MAGYAR BÜTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOG EURÓPAI HARMONIZÁCIÓS- ÉS ELŐBBRE MUTATÓ EREDMÉNYEI AZ EZREDFORDULÓN

tés, az intézkedés foganatosítására hivatott szerv és a kötelezett közötti viszonyt a jog szabályozza, amely egyben csak a jog révén létezik. A büntetés-végrehajtási jognak a nemzetközi dokumentumokban is tükröződő követelmények, elvárások szerinti művelése és ezen belül az elítéltek jogi helyzetének átgondolása — összhangban a kriminálpolitika, a büntetési rendszer fejlődési irányvonalával — hozzájárulhat az állampolgári jogok fokozott védelméhez, a törvényesség vagy jogállamiság e területen történő további erősítéséhez. A nemzetközi egybevetésből levonható olyan következtetés is, hogy a magyar jogi kultúra alapvonásaiban nemcsak megegyezik a nemzetközi jogi kultúrával, hanem pozitív meglepetéseket is tartalmaz a nyugat-európai államok számára is. S ez igaz a büntető végrehajtásra, annak felügyeletére is. A tudományos kutatás egyrészt sokkal bonyolultabb kutatási módszerek kifejlesztését igényli, másrészt az elméletnek sokkal differenciáltabbá kell válnia napjaink kérdéseinek megválaszolásában. Korunkban az egyes elmélet kidolgozására van szükség, amely tükrözi a büntetési célok sokoldalúságát, pluralizmusát. A büntetőjogi szankciók napjainkban már sokat humanizálódtak, eszközeikben bővültek, de lényegében ma is az embernek, mint társadalmi és fizikai lénynek az élet, a szabadság, a becsület, a vagyoni és egyéb javai, az ezzel kapcsolatos jogai korlátozását, illetve megvonását jelentik, ami a végrehajtás folyamatában realizálódik, teljesedik ki. A büntetés-végrehajtási jognak a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a jogok és kötelességek összefüggéseire, kölcsönhatásaira, az elítéltek jogállásának kérdésében még meglévő ellentmondások tisztázására. Hatályos szabályozásunkat az Európa Tanács ajánlásaival általában véve összhangban lévőnek tartják az Európa Tanács szakértői. A rendszerváltozás óta napjainkig történt jogi szabályozás és gyakorlat értékelésekor hangsúlyozni kell e szakterületről szólva, hogy a büntető felelősségre vonás a társadalomra legveszélyesebb normasértésekért történik, ezért a hatékonyság és a törvényesség kérdései ezen a területen jelentkeznek a legélesebben. A többi ember, az egész társadalom védelme érdekében a szabályszegőket, jogsértőket felelősségre kell vonni, de velük szemben is ugyanakkor törvényesen, a jogállamiság követelményeinek megfelelően kell végrehajtani a bíróság által kiszabott vagy alkalmazott büntetőjogi szankciókat és a legsúlyosabb jogkorlátozással járó büntetőeljárási kényszer-intézkedéseket. A bűnelkövetéstől az utógondozás befejezéséig sőt, végső soron a bűnügyi nyilvántartásból való törlésig tartó folyamatot egységes egészként vizsgáljuk. A büntetőeljárás folyamatában egymáshoz szorosan kapcsolódó szakaszokról van szó, melyek közül bármelyik szerepének — így a nyomozásnak, a bíróság ítélkezésének, de szankciók végrehajtásának is — az elhanyagolása, továbbá a kapcsolódás lazulása az egyes szakaszok között az egész folyamat hatásfokát ronthatja le, amit egy jogállam nem engedhet meg. Amint büntetés, büntetőintézkedés, azaz szankció nélkül nincs büntetőjog, büntetés-végrehajtás nélkül nincs tényleges büntető felelősségre vonás, mert maga a megvalósulás elhanyagolása a büntető igazságszolgáltatásban is hiábavalóvá teheti a helyes törekvéseket. Erre figyelemmel is jogi szakvizsga tárgya lett a büntetés-végrehajtási jog, az egyetemeken kötelező tan-