Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

ARADI GÁBOR: KIS BŰNÖK, KIS BÜNTETÉSEK-A Szekszárdi Városilag Kiküldött Járásbíróság működése

A szekszárdi szolgabíró egy testi sértés körülményeit tárgyaló átiratában a kö­vetkezőket írta: „...a (sértés éppen) a kornak /értsd: korszaknak - A.G./ (azon) szép szakában (történt) - a midőn minden ember egy formán követelheti személyes jogát - vagyon - és személy bátorság biztosítását... ". 55 A közerkölcsiség elleni kihágáshoz tartoztak a nyilvános helyen tapasztalt ré­szegség vagy hazárdjáték, amely elsősorban kártyajátékot jelentett. E között lehetett pl. a három lappal játszott „Itt a piros, hol a piros játék". Tilos volt minden olyan játék, melyeknél „a nyereség vagy a veszteség nem annyira a játszók ügyességétől, mint" (inkább) „a vakszerencsétől függött." A tiltott játékokat alul a jegyzetben so­roltam fel. 56 A hazárdjáték még a magánházban is tilos volt, s az is vétkes lehetett, aki nem játszott ugyan, de a játékhoz helyet biztosított vagy elmulasztotta bejelentési kötele­zettségét. A „nagyban játszók" feljelentésére a vállalkozókat úgy tették érdekeltté, hogy a kártyásoknál talált pénz egyharmad részét nekik juttatták. 57 Az ide sorolt esetek közül kevés szólt a prostitúcióhoz tartozó kerítési kihá­gásról, mely a korabeli szóhasználatban örömlányok felhajtását jelentette. Szekszár­di példánk is a megyei törvényszékről került át, mely egy nagyobb értékű lopás mel­lékszála volt. A kerítéssel vádolt házaspárt első fokon 3 hónapi fogsággal büntetet­ték. Az ítélet ellen azonban a férj és feleség fellebbezést nyújtott be. Ebben avval vé­dekezett a házaspár hölgy tagja, hogy ő csak egy német ember kívánságát teljesítve szólt Tatainénak, illetve „szabad kéjhölgyű lányának", de csak azért, mert „nem ma­radhatván a tűzbe jött némettől veszteg, oda voltam, de azt a férfi bevárni nem akarta-, s ha bevárja is, nálam menhelyet semmi esetre nem kapott volna, mert há­zam soha bordélyház nem volt és nem is leend." Mivel kerítésnek csak az számított, ha az üzletszerű kéjelgésnek valaki helyet biztosított, Sopron a 3 hónapos fogságot pénzbírságra változtatta. 58 Véleményünk szerint azonban a vád nem lehetett teljesen alaptalan. Az adott korban a csárda és korcsma tulajdonosok, ahogy ez a következő esetből kiderül, gyakran nyújthattak ilyen szolgáltatást férfi vendégeiknek. Esetünkben a következő ügy azért került bíróságra, mert két vendégfogadós házaspár között perpatvar tá­TMÖL SZVKB C/122/1857. TMÖL SZVKB C/73/1857. Ennél az esetnél a csendőrök, a hazárdjátékkal vádolt játékosoktól bűnjelként a használt három kártyát is elkobozták. S miután a bíróság a lapokat bizonyítékként a periratokhoz csatolta, ezek ma is megtalálhatóak a Tolna megyei levéltár őrizetében. A belügy-, az igazságügy és a pénzügyminiszter 1854. szeptember 27-i rendeletében felsorolt tiltott játékok (a szavak helyesírásánál a korabeli írásmódot használtam): Pharao, Basette, koczka, Passadieis, Lansquenet, Quince (Quindici) , Rauschen, Fárbi, Straschak sincere, Schiffziehe, tekeasztaloni kupjáték, melynél a golyó futása rugó vagy gép által eszközöltetik, Zwicken vagy Labet, Riemstechen és Zappari, és ezenkívül nyilvános kocsmákban vagy kávéházakban a Lottó, Lotto­Dauphin, lottószerű Tartei, mely Vogelspielnek is neveztetik, s a Tartel fogadási játék, mely Judentartel vagy Kleintartel nevet viseli. MOK 1854. V. évfolyam II. kötet 1 rész 615.p. Btk. 522 §, TMÖL SZVKB C/52/1856. TMÖL SZVKB C/419/1855.

Next

/
Thumbnails
Contents