Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

VÓKÓ GYÖRGY: A MAGYAR BÜTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOG EURÓPAI HARMONIZÁCIÓS- ÉS ELŐBBRE MUTATÓ EREDMÉNYEI AZ EZREDFORDULÓN

tanulmányokban az elítéltek beilleszkedési szándéka a büntetőintézeten belüli kialakításának több, nehezen feloldható akadályára.

4 Györgyi Kálmán SL büntetési rendszert — a büntetőjog alapkérdésének tekintve — egységbe foglalva dolgozta fel, Nagy Ferenc pedig az intézkedések helyét a büntetőjog szankció-rendszerében. Mindezek jelentős hozzájárulások voltak a büntetés-végrehajtási jogtudomány újraindulásához. Horváth Tibor arra az álláspontra helyezkedett a korszak büntetéselméleti vitája során, hogy a tettarányos, a malum jellegű büntetés központi szerepének fenntartása mellett — a büntetési rendszer humanizálásával — nagyobb mértékben egészülhet ki a szankciórendszer morális pszichikai, szociálpolitikai tartalma prevenciós célokat szolgáló intézkedésekkel. Több büntetési cél mellett foglalt állást, a legátfogóbb célként a társadalom védelmét jelölte meg. Az 1980-as években két erőteljes irányzat rajzolódott ki; a Vígh József által képviselt tettes-büntetőjog alapján álló, a társadalom közösségi erejére építő, korszerűsített kezelési felfogás, a másik a Szabó András és Békés Imre képviselte irányzat, amely a klasszikus büntetéstan újjáélesztett fogalmaival operál a tettarányos megtorló büntetés híveként. A klasszikus büntetőjog alapelveinek érvényesítése mellett lehetőséget kell biztosítani a „kezelésre" is, igaz nem kötelező formában, hanem szolgáltatás gyanánt. Ezt azzal indokolják, hogy a börtön totális rendszerében nem alakulhat ki az elítéltekben a pedagógiailag szükséges együttműködési készség. Gönczöl Katalin szerint recesszió idején indultak meg azok a társadalmi, hatalmi mechanizmusok, amelyek a punitatív, megtorló jelleget helyezték előtérbe, az igazságosság és a klasszikus értelemben vett garanciák egyidejű hangoztatásával. A büntetőjog eszközrendszere önmagában alkalmatlan a bűnözésben újratermelődő társadalmi problémák és az egy-egy bűncselekményben kifejezésre jutó egyéni konfliktusok, krízishelyzetek megoldására. A büntetés-végrehajtás (szankció-végrehajtás) politika részterülete a kriminálpolitikának, a büntetések és intézkedések végrehajtásának elveit és stratégiáit tartalmazza.

5 Az elmélet művelői kitartóan szorgalmazzák a nem szabadságvesztéssel járó szankciók alkalmazását, azt, hogy a társadalmi rendszerváltásnak a szankciórendszerben is tükröződnie kell, amelynek során az alternatív gondolatoknak és az áldozati érdekeknek is helyet kell kapniuk, pl. a tettes-áldozat egyezség formájában.

6 A büntetés-végrehajtási jog az utóbbi egy-két évtized alatt nagyot fejlődött, vele szemben a társadalmi gyakorlat újabb és újabb követelményeket támaszt, és ez a fejlődés a büntetés-végrehajtás tudományági önállóságát is eredményezi. Társadalmi szükségletté vált az egyre szélesebb körű és önálló jogi rendezése. A bünte4 Vígh József -Tauber István: A szabadságvesztés büntetés hatékonyságának főbb jellemzői. Jogtudományi Közlöny 1976. évi 11. szám, 641. oldal. 5 Irk Ferenc: Kriminálpolitika és értékvédelem. Jogtudományi Közlöny 49. évfolyam, 1994. évi 7-8. szám, 314. oldal. 6 Barabás Tünde: Rendszerváltás, bűnözés, szankciók. Társadalmi átalakulás és bűnözés. MagyarNémet Kriminológiai Szimpózium. Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet. Budapest, 1995.211-212. oldal)