Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

VÓKÓ GYÖRGY: A MAGYAR BÜTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOG EURÓPAI HARMONIZÁCIÓS- ÉS ELŐBBRE MUTATÓ EREDMÉNYEI AZ EZREDFORDULÓN

nyelnek, Irk Albert már magától értetődő természetességgel mutatott rá és osztotta fel a büntetőjogot a ma is követett három fő részre: anyagi, eljárási és végrehajtási jogra. Tehát már a század elején Angyal Pál, Finkey Ferenc és Irk Albert önálló jogiságát említették, a büntetőjog egyik hatásmérőjeként is jellemezték. „Az európai börtönügy elméleti modelljétől való legdrasztikusabb eltávolodás a II. világháború befejezését követő évtizedben történt. Miközben a nyugati társadalmakban megindult a hagyományos értékrend és intézményrendszer megújítása, a hazai börtönügy a paranoiddá torzult sztálini büntetőpolitika ideológiai hátterében az osztályharc fokozatos éleződésének, illetve a proletárdiktatúra hatalomgyakorlása a többséggel szembe helyezkedő kisebbség elnyomásával járó tantételei álltak. Az átpolitizált büntetéstan új tartalma a represszív prevenció lett".

3 Az 1950-ben megalkotott Btá. ugyanakkor a tett büntetőjog elveit követte. Kádár Miklós büntetési célelmélete szerint a büntetés első és legfőbb célja a társadalom védelme, a második célja a különös megelőzés, ezen belül a tettes megjavítása és nevelése. A harmadik cél pedig az általános megelőzés, de nem az elrettentés, hanem a társadalom tagjainak nevelése révén. Fonyó Antal éles határt húzott az „új társadalomvédelem" mozgalom két ága, a Grammatica-, illetve az Ancel-féle irányzat között. Nézete szerint az intézkedések a büntetési rendszernek és a büntetési elméletnek önálló építőkövei. Király Tibor határozottan elkülönítette a büntetésekből a tisztán morális rosszallást tartalmazó, óvó, segítő intézkedéseket. Többször kiemelte a büntetés jogi lényegét. Később legtöbben a büntetés-nevelés problémakörével foglalkoztak. Szabó András az átnevelés szükségleteihez igazodó büntetések követelésével logikusan jutott el olyan közvetítő elméleti alapra, amelyben a tett-büntetőjog és a determinizmus egyeztethető. Földvári József a büntetéstan elméletének alapjául, átfogó tanulmányában a büntetés végső célját a megelőzésben jelölte meg az általános és különös megelőzést módszerként alkalmazva. Az 1960-as évek elejétől kriminológusok, szociológusok kezdték meg a börtönökben az empirikus kutatásokat. Az 1960-as években megjelent kriminál-pedagógiai jellegű tanulmányok az elítéltek átnevelésével kapcsolatos elképzeléseket tükrözték még. Olyan célkitűzést irányoztak elő, amely értelmében az elítéltekben a büntetésvégrehajtás eredményeképpen kialakulhat az újabb bűnelkövetéstől való tartózkodás és a társadalmi munkamegosztásban való önkéntes beilleszkedés készsége. Az 1966. évi büntetés-végrehajtási jogi kodifikációs munkát a büntetőjog-tudomány és a kriminológia elméleti vezető egyéniségei segítették, így Fonyó Antal, Szabó András, Vermes Miklós és mások kodifikációs tárgyú írásaikkal a büntetés-végrehajtás tudományos művelésének élénkítésével. A büntetés-végrehajtás jog jogi szabályozását érintő, azzal kapcsolatos elemzések az 1970-es évektől már megjelentek Földvári József, Gláser István és Horváth Tibor tollából. Jogösszehasonlító tanulmányok írásával elősegítették művelését Bócz Endre, Gönczöí Katalin és Nagy Ferenc. Átfogó, nemzetközi kitekintést is nyújtó kriminál-pedagógiai munkát írt Pál László. A 70-es években mutattak még rá Vígh József és Tauber István közös 3 Lőrincz József-Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon. Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokság Sajtóiroda, 1997. 51. oldal.