Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

VINCZE ISTVÁN: EMLÉKEZTETŐ GONDOLATOK CSEMEGI KÁROLY HALÁLÁNAK

hatóságokat is megjárt ügy másfél év múltával fejeződött be, és a kérelmezőnek az új családnév használatát 1845 januárjában engedélyezték. A magyarosított név említett változatát azonban fiai, így Károly sem használták. Jogi tanulmányai során különös érdeklődést tanúsít a büntetőjog tudománya iránt. Aszténiás alkata, szangvinikus vérmérséklete társaitól elkülöníti, zárkózott, a társasági élettől tartózkodik. 1846-ban - 20 éves korában - már híres ügyvéd. Csongrád, illetve Torontál vármegye aljegyzője lett. Innen útja a Pozsonyi Országgyűlésre vezetett, ahol Kossuth Lajossal és Deák Ferenccel ismerkedett meg. A jobbágyfelszabadítás hívévé vált. Röviddel később Párizsban járt tanulmányúton, ahol a francia eszmék hatottak rá. A szabadságharc idején honvédnak jelentkezik. Gróf Batthyány Kázmér megbízásából fegyveres csapatot verbuvál, gyalogságot, lovasságot gyűjt egybe. Őrnagyként vesz részt a Perezel Mór tábornok által irányított hadműveletekben. A bukás után Lúgosnál teszi le a fegyvert. Büntetése 6 hónap várfogság. 1850 nyaráig állandó zaklatás az osztályrésze. 1854. évben házasságot köt Fischer Franciskával, a leány szüleinek haragja ellenére. Aradról, ahol addig dolgozott, önkéntes száműzetésbe vonulnak ifjú feleségével. Ekkor születik fiuk, Ákos. Visszatért Aradra, ahol mint ügyvéd praktizál. Szilárd érvelései, sikeres védőbeszédei ismertté teszik nevét országszerte. Hatalmas könyvtárat alakít ki, közöttük német, francia, angol, olasz jogtudományi munkák százaival. 1864-ben édesapja meghal. A kiegyezés éve sorsforduló Csemegi Károly életében is. Rá egy évre Horváth Boldizsár, az Andrássy kormány igazságügy minisztere, a minisztériumba hívja, osztálytanácsosi kinevezés ígéretével. Az Igazságügyi Minisztériumban (1868-1879) 1868. év elejétől kezdve széleskörű kodifikációs tevékenységet folytatott. A minisztériumban azonnal hozzáfogott a bírói szervezetről szóló törvényjavaslat megalkotásához. Tervezetét, mint az 1869. évi IV. tc-t törvényerőre emelték. E törvény elválasztotta az igazságszolgáltatást a közigazgatástól és megteremtette a független bíróságok létrehozásának alapjait. Magyarország immár azok közé az országok közé került, melyekben a jogviták, az ítélkezés nem a mindenkori politikai hatalomtól, hanem a törvények alapján mérlegelő bíróságoktól függött, azok hatáskörébe került. Nem túlzás az a megállapítás, hogy jogásznemzedékek vallják mind a mai napig, Csemegi, ha semmi egyebet nem csinált volna, e törvénnyel akkor is maradandót alkotott. Ezután sorra törvényerőre emelkedtek azok a tervezetek, amelyek megalkotásában oroszlánrészt vállalt: az 1871. évi VIII. te, a bírák és a bírósági alkalmazottak áthelyezéséről, nyugdíjazásáról, az 1871. évi IX. te, az első folyamodása bíróságok rendezéséről, az 1871. évi XXXI. tc. az első folyamodása bíróságok, a tör-