Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

T. PAPP ZSÓFIA: EGY POSTAKOCSI KIRABLÁSA

4. Andrics Jakso (Jakab) sikkasztási ügye (1858. ápr. 29 - május 10.); ez utóbbival még összekapcsolható volt Szivér Ignácz panasza (1857. aug. 4 - 1858. márc. 13.) s ezért az is itt szerepelt. Különösen a második, az Andrics-Popovics-ügyre utaltak ül. kérdeztek több­ször is a Svegál-Andrics peren belül; a két tettes utolsó kihallgatásukkor erről is mindent bevallott, s ez súlyosbító tényezőként szerepelt a vádlottak elítélésekor. Az első iratok között szerepelt két orvos jelentése az áldozatról, a szerencsét­len postakocsisról. Az orvosok; Schwarcz és Pasitzky tanúsága szerint Josef Laufer legalább öt sebből vérzett, ajka, szeme is véres volt és a testén akkorák voltak a se­bek, nia hogy az élet fenntartása nem volt lehetséges, talán, ha előbb találják meg, akkor sem. Pasitzkynek még egy feljegyzését csatolták az iratokhoz, a sebek pontos leírásával és azzal a megjegyzéssel, hogy valószínűleg már az első ütés halálos sebet ejtett a fiatalemberen, s mivel életfontosságú szervek sérültek, teljesen lehetetlen volt, hogy életben maradjon. Mivel először rabló gyilkosságról beszéltek és mivel nagyon nagy pénzösszeg­ről volt szó, mégpedig az adó és a só vám elrablása révén az államot érte kár, hiva­talból indították meg a nyomozást, mégpedig nagy erőkkel. Nyilvánvalóan szerepet játszott ebben az is, hogy a közbiztonság fenntartása, illetve ennek nyomatékos dek­larálása érdeke volt a megyei, kerületi hivataloknak és általánosabban az államnak, az „összbirodalom"-nak. Rövid időn belül több mint 60 embert hallgattak ki, elsők közt - a második kihallgatási napon - a négy gyanús személyt, Svegál Ivot, Andrics Sztipot, valamint a két Lauscht, apát és fiát, ő kettejük ellen a vádat egész hamar el­ejtették. A kihallgatás a következő rend szerűit folyt: 1858. december 20-21. Josef Gsell - valószínűleg egy üszögi lakos, aki a kocsmában vagy fogadó­ban dolgozott, és aki a helyismerete révén a vizsgálatra kiküldötteknek segített; be­számolt arról, hogy december 18-án du. 2-kor értek ki az üszögi erdőbe; említette, bár nem név szerint, az utóbb kihallgatott üszögi tanúkat 15 ; említette az ugyancsak később beidézett asszonyt, Julianna Müllert, aki a szederkényi kocsma bérlője volt, valamint a Rácpetréről (Újpetréről) induló két csendőrt - nevét aláírni nem tudta, keresztet tett. Theresia Blaschier - az üszögi fogadós vagy kocsmáros 14 éves lánya, mivel apja azokban a napokban nem volt otthon, nem idézhették be, anyja pedig nagybete­gen otthon feküdt, ezért őt hallgatták ki; beszámolt arról, hogy aznap (17-én) este 9­kor mentek el az utolsó emberek, akik a kocsmában voltak; tudott arról, hogy vala­mi történhetett a mohácsi postakocsival, mert annak már meg kellett volna érkeznie; ő állandóan ott van a fogadóban, ha odaért volna, akár éjjel, akár nappal, arról tud­na; nevét - a fent kihallgatott tanúval szemben - le tudta írni - e két kihallgatott ta­nú vallomását még csak egyszerű papírra kézírással jegyezték le, a tanúk legtöbbjé­nek vallomását formanyomtatványra vezették rá. 15 Ld. a december 24-i kihallgatásnál: Badó, Szabó, Somogyi és Orats, akik később a kocsmába be­tértek.

Next

/
Thumbnails
Contents