Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
MÉSZÁROS ZSOLT: BŰN ÉS BŰNHŐDÉS - A kiskorúakat veszélyeztető bűncselekmények jogi szabályozásának alakulása a magyar jogrendszerben
hatunk, de ha józanok akarunk maradni, egyet ki kell mondanunk: messziről sem tekinthetjük mindenhatónak a jog által adott válaszokat. A részletesebb vizsgálódás érdekében a magyarországi törvényi szabályozás jogtörténeti szempontból tanulságos lehet. A vonatkozó jogirodalmat áttanulmányozva szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a minket ezúttal közelebbről érdeklő büntetőjogi téren évszázadokon keresztül csak a legdurvább, családot sértő deliktumok kerültek büntető szankció alá. Ezek is inkább a külső, a formális jegyeket védték, így a házasságtörést, a kettős házasságot. Kifejezetten a családban élő gyermekekre tekintettel, nem létezett büntetőjogi szabályozás. Változást csak a XIX. század, annak is a második fele hozott. Az első nyom, amely a tárgyalásunk szempontjából még nagyon a perifériát érinti, az 1878: V Te, a „Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről" címet viselte. A 172. §-ának 2. bekezdése két évig terjedő államfogházzal rendelte büntetni azt, ... aki a házasság intézménye ellen izgat, és pedig vagy gyülekezeten nyilvánosan szóval vagy irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által." A család intézményét a destruktív izgató megnyilatkozással szemben védelmező jogi szabályozás ezt megelőzően egyedül az 1852. évi osztrák Btk. 305. íjában lelhető fel, az idézett tartalommal hasonló megfogalmazásban. Az első kifejezett törvényhely az 1876: XIII. tc. 111. §-a. Kihágás címén büntetéssel sújtotta azt a gazdát, aki „tanköteles gyermekcselédjének az iskola látogatására kellő időt nem enged, továbbá,... aki az ily gyermekcselédet, testi kifejlődését és növését akadályozó nehéz munkával terheli, vagy aki az ily gyermekcseléd irányában kegyetlenkedik." Az 1876: XIV. tc. 20. és 21. §-ai büntetés alá vonják azt, aki a gyermek ápolására és gondozására törvényszerüleg hivatva van, vagy azt magára vállalta, amennyiben a „...a hét évnél fiatalabb gyermek - ott, hol helyben vagy a közegészségi körben orvos van - megbetegedés esetén mielőbbi orvosi segélyben részesíttetésére irányuló kötelezettségének teljesítését elmulasztja." Az ipari munka vasárnapi szüneteléséről szóló 1891: XIII. tc. a 6. §-ában az 1-től az 5. §-ig terjedő részben megfogalmazott előírások megszegését kihágásnak minősítette. A törvény kifejezetten említi, hogy az ipari munkások családi életének „bensőséges kifejlődését" kívánja szolgálni. A gazda és gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1907: XLV. tc. 58. §-ának c.) pontja értelmében kihágást követ el, aki a gyermekcseléddel kegyetlenkedik, illetve a gyermekcselédet olyan munka teljesítésére kényszeríti, amely annak testi erejét felülmúlva, egészségét és testi fejlődését veszélyezteti. Külön figyelmet a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913: VII. tc. 66. §-a érdemel. Ezen törvényhely lényege szerint, ha a gyermek vagy a bűncselekmény elkövetésével nem gyanúsított olyan kiskorú személy, aki élete tizennyolcadik évét még nem töltötte be, környezetében az erkölcsi romlás veszélyének van kitéve, vagy züllésnek indult, a fiatalkorúak bírósága sürgős esetekben a következő intézkedéseket tette:
