Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
MÁRFI ATTILA: RABSEGÉLYEZÉS A DÉL-DUNÁNTÚLON A DUALIZMUS ALATT
tesek lesznek'* csak részleteiben valósulhatott meg a fenyítő intézetekben. Ennek első formái az úgynevezett dologházak voltak, s később az elítéltek fokozatos foglalkoztatását is megvalósították. A börtönökben létrejött intézmények, szervezetek is követték Howard elképzeléseit, börtönkönyvtárak, rabiskolák és a továbbképzések különböző típusainak megszervezésével. Ugyanakkor a túlszabályozottság és a fegyelem érvényre jutása is erősen érzékelhető a börtön-szabályokban. Ezért joggal vetődhetett fel a kérdés a 19. századi gondolkodók körében: vajon mi a cél, hogy jó fegyenceket, vagy jó állampolgárokat neveljünk? 6 S ez a kérdésfeltevés kétségkívül rávilágít az elítéltek helyzetének ellentmondásaira, illetve a bűnözés terjedésének törvényszerűségére is. Már Howard is felismerte, hogy az elitéltek szabadlábra helyezése utáni gondoskodás legalább olyan fontos társadalmi feladat, mint a törvénykezés, a jogrend betartása. Ugyanis, ha a volt rabok beilleszkedésének feltételrendszerét nem tudja megvalósítani a mindenkori társadalmi rendszer, ezzel a bűnözés melegágyát teremtik meg. S a visszaeső bűnözők nagyobb veszélyt jelentenek a társadalom számára. Ezért a rabsegélyezés és az eütéltek helyzetének javítására először magánkezdeményezésre alakultak meg a különböző rabsegélyező, karitatív szervezetek; Howard nyomán a Howard Association típusú segélyező intézmények. 7 Később a 19. század derekára Európa fejlettebb országaiban már állami szinten, intézményesült formában igyekeztek a társadalmi problémát orvosolni. Magyarországi változások a rabtartásban A börtönrendszerek reformja és a rabsegélyezés társadalmi szintre emelése közel egy évszázados késéssel, de hazánkban is érvényre jutott a kiegyezés utáni évtizedekben. A Howard-féle börtön reformgondolat a 18. század végére Magyarországra is elérkezett, de a nemesség, illetve a vármegyék ellenállása, s a társadalmi viszonyok elmaradottsága következtében csak elszigetelt kezdeményezésekre futotta. A tömlöcök ugyanis a törvényhatóságok felügyelete alatt álltak és egy országos modern börtönhálózat létrejötte esetén elvesztették volna előjogaikat ezen a területen is a vármegyék. Ezért az első modern rendszerű fenyítőház is magánkezdeményezésre jött létre 1772-ben a Pozsony megyei Szempcz községben gróf Esterházy Ferenc pártfogásával. 8 Később (1780) ez az intézet Tallósra, majd Szegedre költözött, ahol 1832-ig létezett a fegyház, mert „rabok hiányában" kénytelenek voltak feloszlatni az intézetet. A vármegyék ellenállása miatt zátonyra futott börtönreform 1852-től újabb lendületet hozott az osztrák büntető törvénykönyv bevezetésével. Az osztrák igazságügyminiszter 1854-ben kiadott rendelete alapján az ország területén hat országos büntetőintézetet létesítettek, de a megyehatóságok is szervezhettek börtönö5 Lukács Tibor. Szervezett dilemmánk a börtön. I.m. 67. 6 Lukács Tibor. Szervezett dilemmánk a börtön. I.m. 253. 7 A Pallas Nagylexikona LX. köt. Bp., 1895. 413. 8 Lukács Tibor. Szervezett dilemmánk a börtön. Lm. 63.