Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

MÁRFI ATTILA: RABSEGÉLYEZÉS A DÉL-DUNÁNTÚLON A DUALIZMUS ALATT

ket.

9 A börtönreform az 1867. évi kiegyezést követően hozott döntő változásokat: ennek egyik állomása volt az első magyar büntető törvénykönyv, az úgynevezett Csemegi Kódex megalkotása. Ezt követte egy jelentős börtönépítési program, a büntetésvégrehajtó intézetek különböző típusainak meghatározásával. 10

A modern börtönrendszerek létrejöttével az elítéltek büntetésvégrehajtás alatti körülményei változtak meg, ami óhatatlanul is feltételezte, hogy a szabadlábra helyezés utáni beilleszkedést is igyekeztek biztosítani a volt elítéltek számára. Amit viszont csak széleskörű társadalmi bázisra támaszkodva lehetett megvalósítani. Erre a társadalmi összefogásra tettek kísérletet a kormányprogramok és a szaktárca által is támogatott rabsegélyező egyesületek. Számos kiemelkedő jogász és politikus körében elsősorban Pauler Tivadar nevét kell megemlítenünk, aki mint igazságügyminiszter döntő kezdeményezéseket tett e területen is.

11 Feladataiból következően a börtön ügy és a rabsegélyezés ösztönzője volt. Az elsőként megalakult Budapesti Rabsegélyező Egylet pártfogója volt, de az 1886 áprilisában bekövetkezett halála megakadályozta abban, hogy az országosan is kiszélesedő mozgalom eredményeit megélhesse.

12 Rabsegélyezés megszervezése a Dél-Dunántúlon Pauler Tivadar halála után két hónappal, de elképzeléseinek megfelelően jelent meg a m. kir. igazságügyminisztérium körrendelete a rabsegélyező egyletek szükségszerű megalakításáról. Ekkor az országban három rabsegélyező szervezet működött, mégpedig Budapesten, Brassóban és Nagyváradon. Tevékenységük eredményeire támaszkodva merült fel az az igény, hogy minisztériumi szinten szélesítsék ki és irányítsák a mozgalmat. A felülről, állami szinten szabályozott rabsegélyezés ekkor a szaktárca értelmezése alapján az alábbi fó feladatokat határozta meg: a büntetés alatt álló elitéltek erkölcsi és anyagi segélyezése, ha szükséges a fegyintézetekben és azokon kívül is különböző szervezetek létrehozásával, illetve támogatásával. így börtönkönyvtárak, iskolák, továbbképző tanfolyamok szervezése volt a fő feladatkör. Ugyanakkor az elítéltek családtagjainak sorsát is figyelemmel kellett kísérniük. De a pártfogolás fő vonala mindenképpen a szabadulás utáni beilleszkedést volt hivatva támogatni. Azaz gondoskodni a megfelelő munkahelyről, szállásról, anyagi segélyezésről és a vélhető jogi tanácsadásról is. Nagy súlyt fektettek arra is, hogy a leendő rabsegélyezők széleskörű felvilágosítást végezzenek a kedvezőtlen társadalmi előítéletek megváltoztatására. 9 Ekkor alakították ki Hlava, Lipótvár, Vác, Munkács és Márianosztra fegyházait, illetve Nagyenyeden az ország első női fegyintézetét. Lukács Tibor. Szervezett dilemmánk a börtön. Lm. 91. 10 így a szabadságvesztés-büntetés öt különböző nemét állapítva meg: fegyház, államfogház, börtön, fogház és elzárás. Lukács Tibor. Szervezett dilemmánk a börtön. Lm. 95. 11 A Csemegi Károly szerkesztette büntetőtörvények kidolgozásában is részt vett azt követően, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1867-ben Sztrókay díjjal jutalmazta ,3üntető jogtan" c. munkáját. A Pallas Nagylexikona Bp., 1896. XflL köt. 862-863. 12 P. Miklós Tamás: Adalékok Pauler Tivadar (1816-1886) pályafutásához Ln. Comitatus 1998. március. Veszprém, 1998. Főszerk.: Agg Zoltán. 66.