Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

MAROSI KRISZTINA: A KÖZÉPKORI BÖRTÖN

Tényként állapíthatjuk meg tehát, hogy a várban már ekkor volt tömlöc, melyet - még nem kizárólag ezzel foglalkozó - őrök vigyáztak, és ahová nemcsak a gonosztevőket, hanem azokat is bezárták, akiknek szabadon bocsátásáért a vár ura jelentős váltságdíjat remélt. Veszprém vára a török korban - végvár lévén - számtalanszor adott helyt a csaták során ejtett foglyoknak, vagy az éppen aktuális várfoglalók által a környéken összefogdosott „nyelvek"-nek (belőlük igyekeztek a készülődő-vonuló ellenségről minél több információt kicsikarni, nemritkán kínvallatás alkalmazásával). A város 1627-ben készült névjegyzéke már említést tesz a tömlöctartó ró 1. Maga a cella valószínűleg a várfalban, a külső várkapu környékén lehetett.

7 Egy, a várőrség szószólója által ezidőtájt írt levélből azt is megtudhatjuk, hogy a kapitány a renitenskedő katonákat is bezáratta, ha úgy látta jónak.

8 Egy 1653-ból fennmaradt megyegyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint pedig az elöljáróság elutasította a vicekapitány kérelmét, melyben a várbörtön kijavítására kért pénzadományt.

9 A középkori Veszprém azonban nem dicsekedhetett olyan nevezetes foglyokkal, mint például Visegrád, ahol a torony névadója, Salamon raboskodott I. László idején, majd Zsigmond király budai letartóztatása után, siklósi fogsága előtt. Vagy Buda vára, ahol a Csonkatoronyban Podjebrad Viktorin, Mátyás király sógora töltött hosszabb időt. Természetesen a középkori várfogságot nem szabad összetéveszteni a XVIIIXIX. század speciálisan a politikai, államellenes cselekményekért kiszabott, vagy ítélet nélkül foganatosított szabadságvesztésével. Ha különlegességeket keresünk, ezidőtájt van bőven: Beckó börtöne egy sziklafennsík, ahol a rabok még az időjárás viszontagságainak is ki voltak téve, Boldogkő pedig kötélen engedte le elítéltjeit egy 5-6 méter mély verembe - innen nemigen vezetett visszaút. És ne feledkezzünk meg a „csejtei szörny"-ről, Báthory Erzsébetről, akit saját várába „falazott be" korának igazságszolgáltatása. Haláláig egyetlen szobában élt, azt soha el nem hagyhatta, az ételt-italt csak egy piciny ablakon adhatta be neki a szolgálatára rendelt vénasszony, és kizárólag lelkipásztorával érintkezhetett. Átmeneti jelleggel is történhetett egészen különös helyeken fogolyőrzés. Veszprém vármegye hatóságai például Pápára áttelepülésükkor istállókban alakítottak ki átmeneti tömlöcöket. A török kiűzése sem hozott különösebb változást a meglehetősen zavaros, szélsőségekkel tarkított hazai börtönviszonyokban, bár ekkor már említést érdemelnek a városok által fenntartott állandó tömlöcök is. Ezek alakították ki az áristom intézményét, hogy tekintélyes polgáraiknak, szorgalmas és tiszteletreméltó céhmestereiknek vagyoni viszályaikban, károkozásaik, Veszprém, 1899. 27., 145., 186. oldal 7 Egervári István: A veszprémi vár és a börtön története. 40. oldal 8 OL Bm. 13612. Veszprém, 1633. március 17. 9 Egervári István: i. m. 40. oldal