Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

MAROSI KRISZTINA: A KÖZÉPKORI BÖRTÖN

avagy kisebb bűncselekmények esetén ne kelljen a szigorú, embertelen tömlöcbe kényszerülniük. Ezt a városházán, vagy a városi őrség parancsnoka szálláshelyének elkülönített részén rendezték be, fő feladata a fogva tartás tényével való büntetés volt. Itt nem tartották hosszú ideig a rabokat, ha ez szükségesnek mutatkozott, átadták őket a vármegyének, vagy a földesúr úriszékének. Ezzel ellentétben a városi carcer-ben - mely a benne uralkodó állapotok miatt testi gyötrelmet is jelentett - a súlyos bűncselekményeket elkövetőket, és a nem városi polgárokat őrizték, általában a városfalnál, vagy a hóhér házánál. A két szabadságvesztési forma közötti különbség szembeötlő például Buda esetében: a Burgerstube (polgárszoba) működött áristomként, ahol az eltévelyedett polgár a Stadtwachmeister (csendbiztos) felügyelete alatt tölthette le büntetését, carcer-ként pedig a városháza pincéje szolgált, a Scherge (törvényszolga) őrzése mellett.

10 A vármegyék börtöneiben nem volt szükség ilyen differenciálásra, ezért az elkülönítés - ha létezett egyáltalán - meglehetősen egy szempontú volt: nemek szerinti (kivétel talán Szeged, ahol a munkaképesség szerint osztályozták a rabokat). A pallosjoggal rendelkező földesurak is üzemeltettek állandó tömlöcöt, melyet kastélyukban, vagy uradalmi építményeik valamelyikében helyeztek el. A falvakban csak ideiglenes jelleggel tartottak fogva bűnözőket: a helyszín minden valószínűség szerint a bíró házánál volt. Ez azért törvényszerű, mert itt állt a megszégyenítés fontos eszköze, a kaloda. 6. A szabadságvesztés-büntetés súlyosbítására kétféleképpen nyílt mód: vagy a tartamát nyújtották minél hosszabbra, vagy a legkülönfélébb sanyargatásokkal kapcsolták össze. Utóbbinak egyik lehetősége az éheztetés, böjt volt: a táplálónak amúgy sem nevezhető börtönkoszt megvonásával kenyéren és vízen tartották a delikvenst. Sajátos, hogy aki viszont megengedhette magának, az lehetőséget kapott a magánúton történő élelmezésre. így válik érthetővé, miért fogták fel szigorításként az alkoholfogyasztás korlátozását avagy teljes tilalmát. A súlyosbítás második lehetősége a testi fenyítés alkalmazása volt. Ennek mértékét vagy már a bírói ítélet tartalmazta („hány bot méressék a bekerülőre"), vagy az intézet vezetőjének parancsára került rá sor. A bírói döntés általában előírta, milyen eszközzel (bot, vessző, sós vízbe mártott kötél), mikor, hány részletben történjen a verés. A végrehajtás vagy deresen folyt, vagy kikötés után korbácsoltak. A tömlöcbe bevonuláskor kimért botbüntetést „Willkomm"-nak, a távozáskori ütlegelést „Abschied"-nek keresztelte el a köznyelv. A büntetés egyébként a többi polgár okulására is szolgált: ilyenkor rendszerint megnyíltak a börtön kapui, és a becsődülő tömeg végignézhette az eljárást, hasonlóan a kivégzésekhez. A fogság elszenvedését harmadsorban megnehezíthették a cellabeli mozgást korlátozó eszközökkel is: a kalodának például rengeteg fajtájával találkozhatunk nemcsak megszégyenítő büntetőeszközként. Dr. Mezey Barna: Tömlöc és áristom In.: Jogtörténeti Értekezések 1990/3. sz.