Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

MAROSI KRISZTINA: A KÖZÉPKORI BÖRTÖN

Ebben a szerző a rabság (összefoglaló elnevezése: captivatio) több fajtáját különböztette meg az ellenség kezébe kerüléstől az eljárási fogságon át a büntetésként foganatosított tömlőéig. Utalt a fogva tartás körülményeire is, mikor előírta: a foglyot legalább kenyérrel és vízzel el kell látni, és tilos testi bántalmazása. A végrehajtás helyszíne szerint kétféle szabadságvesztést ismertet: „saját börtönben" a sértett (károsult, hitelező) tarthatta fogva a károkozót vagy a nem fizető adóst, „hivatalos tömlöc"-be pedig a bíró által elítélt személyek kerültek („legott és nyomban fogságba teheti és - a mondott rend szerint - őrizet alatt tarthatja és büntetheti, nemesi szabadsága ellent nem állván"). 5. De hol is lehettek ezek a helyiségek? Azt, hogy már a XIII. században léteztek, több oklevél bizonyítja. A pincékben, őrtornyokban, várárokban, várfalban kialakított tömlöcök valószínűleg minden jelentősebb várnak szerves tartozékai voltak. Kitűnően alátámasztja ezt a feltételezést a középkori Veszprém példája: Veszprém városa az egyik legősibb magyar város. Már a honfoglalás előtti időkben - valószínűleg már az avar kortól - erős vár, és fejedelmi székhely, a frankszláv uralom alatt templomot építettek ide, és feltehetőleg Bezprem szláv csapatvezértől származik a város neve is. A honfoglalás után nagy jelentőségű hellyé Koppány lázadásának e vidéken történő leverése avatta, utána pedig egyike az ország első püspökségeinek, valamint a királynék koronázó- és lakóhelye. Katonailag fontos vára, egyházi létesítményei, és vármegyei központ lévén az ispán/alispán jelenléte a környék legfontosabb településé tették. Mint ilyen, bizonyára helyt adott tömlőének is, de erre közvetlen bizonyítékot nehéz találni az okiratok többségének elpusztulása, és amiatt, mert a pereknél nem volt követelmény az írásbeliség. ítéletek, vagy rablajstrom tehát nem fellelhető, de ismerünk olyan „foglalkozásokat", amelyek feladata kapcsolódott a rabok őrzéséhez. Tudjuk, hogy várjobbágyok végezték a királyi váruradalmak gazdasági munkáit: földközösségben művelték a várbirtok, a falu határát, és hetes szolgálatot teljesítettek a központban. A várjobbágyok egyik csoportját alkották a csőszök (praeco), akik befogták a bitangságban talált állatokat, intézték a közhírré tételeket, és őrizték a tömlöcöket. Hozzájuk hasonlóak voltak a kajátok (homines proclamati), akik közhírré tették a nádori közgyűléseket, átadták az idézéseket, és egyéb kikiáltói tevékenységet végeztek. Létüket, és ezáltal a börtön létét is bizonyító írásos emléket a veszprémi várostörténeti kutatásoknak köszönhetően már 1275-ből találunk. TV. László király ugyanis adománylevélben adja a veszprémi Szent Mihály egyháznak - többek között - a veszprémi váralján lakó négy királyi csősz háznépét.

5 Ugyanebből az időszakból nemcsak őrökről, hanem rabokról is maradt fenn írásos emlék: három olyan dokumentumról tudunk, amelyekben a várúr fogságában raboskodó személyek ügyében történt valamilyen fejlemény.

6 5 Gutheil Jenő: Az Árpádkori Veszprém Veszprém, 1985. 201. oldal 6 Kumorovicz E. Bernát: Veszprémi regeszták