Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

MAROSI KRISZTINA: A KÖZÉPKORI BÖRTÖN

ból távozva a várkastélyban lakó gyóntató paphoz vitte, aki kijuttatta őket a címzettnek. A kitartó, minden követ megmozgató asszony az egyik őrt is megvesztegette, így rendszeresen könyveket küldött be urának. Ám még ennél különösebb dolog is megesett: ugyancsak e katona szervezte meg, hogy parasztasszonynak öltözve látogatást tegyen nála, sőt az éjszakát is a cellájában töltse... 4. A jogforrási háttérről annyit mindenképpen meg kell jegyezni, hogy már a Mohács előtti Magyarországon léteztek törvénycikkek, melyek bizonyos bűnök elkövetőinek tömlöcöztetését írták elő. Példaként csak a következő néhányat említem: Szent István 2. törvénykönyvének 10. fejezetében írja: „Ha valaki pénteki napon, melyet az egész kereszténységben megtartanak, húst eszik, egy hétig böjtöljön bezárva." Szent László 2. törvénykönyvének 8. fejezetében rendelkezik a következőképpen: „Aki kivont karddal embert öl, vessék tömlöcbe a király ítélete szerint és oszszák három részre minden vagyonát..." "Ne szenvedjen akasztófát vagy testi veszedelmet, hanem adják el, mint számkivetette, ha közrendű ember, ha pedig nemes embert kapnak ezen vétekben rokonai, azt nem kell leadni, hanem vessék tömlöc fogáságába." III. András úgy rendelkezett, hogy „aki az erőszakoskodási ügyben megítélt büntetést nem képes megfizetni, vessék fogságra és megfelelő büntetéssel lakoljon." Zsigmond király 1435. évi II. törvényében szerepel a következő rendelkezés: „A kiről pedig kiderül, hogy esküje ellenére hamisan járt el, vagy hamis jelentést tett, az olyan, mint hamisító és hamis esküvő javadalmának (ha van neki) elvesztésével fogságba kerüljön." (E törvényt később Miksa kiegészítette, és a csaló és hitszegő ügyvédekkel kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy „mint csalókat és hamis esküvőket örökös fogságra vessék őket.") Mátyás király 1486-os törvényében olvashatjuk: „A főbenjáró ítéletében marasztaltat bírója azonnal fogja el és egyezkedés végett három napig tartsa fogva: az egyezkedés nem sikerültével harmadnap szolgáltassa ki az ellenfeleknek." II Ulászló rendelkezése szerint az előkelők a nekik kárt okozó szolgáikat „... káruk megtérítése czéljából elfoghatják..., és azokat...káraik megtérítéséig ott tarthatják." A XVI. század közepére azonban olyan gyakorivá vált az ilyfajta tömlöcöztetés, hogy Ferdinándnak törvényben kellett megtiltania a „nyilvánvaló vétséget, vagy kihágásokat elkövető" jobbágyok börtönbe zárását (Miksa egyébként ezzel kapcsolatosan is adott ki dekrétumot, melyben a véghelyek kapitányait eltiltotta attól az elterjedt szokástól, hogy „valamely keresett ürügy alatt a szegény jobbágyoknak az elfogását, fogságba vagy tömlöcbe vetését pénz, termények kicsikarására használják."). A tömlöc korabeli gyakorlati alkalmazásáról leginkább Werbőczy István törvénnyé ugyan nem váló, de a bírói gyakorlatba beépülő, ilymódon nagyhatású művéből, a szokásjogot rögzítő Tripartitumból (1517) kaphatunk képet.