Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

MAROSI KRISZTINA: A KÖZÉPKORI BÖRTÖN

A tortúra részletesen szabályozott rendjében talán a legkisebb kínt a hüvelykcsavar okozta: a hátracsavart kezű delikvens hüvelyujjára befelé nyíló fogakkal felszerelt szorítót tettek, melynek csavarásával nagy fájdalmat lehetett okozni. Hasonló célt szolgált a körömszorító, és a köröm alá helyezett, feszegethető tüske vagy fadarab is. Használtak kötélfíizőt, mely a húsba vágódó kötél hatásán, és vallató létrát, mely az izom- és csontrendszer szétfeszítésén alapult. A kínzó henger alkalmazásakor az áldozatot egy létrára szerelt, tüskékkel megtűzdelt hengeren húzták végig, a lábcsavar pedig csizmaszerű, lábszárra húzható eszköz volt, mely a sípcsontra gyakorolt rendkívül fájdalmas nyomást. Valószínűleg az egyik legrettegettebb szerszám azonban a hússzaggató pók lehetett: e sarló alakú eszköz fogai az olló mozgását követték, és - a fájdalmat fokozandó - áttüzesítve is használták.

4 3. Rátérve a középkori magyar börtönviszonyok ecsetelésére, a korszak legjellemzőbb sajátossága - elsősorban a büntetőjog hasonló jellegéből adódóan - a széttagoltság. Ugyanazért a bűncselekményért más büntetés járt az ország különböző vidékein, igazodva természetesen az elkövető rendi helyzetéhez is: báró, köznemes, paraszt, vagy városi polgár az illető. Azt, hogy azonosságok alig figyelhetők meg, a jogszabályi hiányosságokon kívül a törvénykező hatóságok sokfélesége okozta. Ráadásul nem feltétlenül kellett processzus a tömlöcbe kerüléshez: a nagyhatalmú tartományurak éppúgy bebörtönözhették politikai ellenfeleiket, kényelmetlenné váló családtagjaikat, engedetlen alattvalóikat, mint a befogott csavargókat, zsiványokat, vagy épp jobbágyaikat, hogy így csikarjanak ki minél nagyobb részt a termésből. A bebörtönzöttek többsége egyébként e társadalmi csoportból került ki, de csak attól az időtől fogva, mikor munkaerejükre már nem volt égetően szüksége földesuruknak. A nemesek megbüntetésére a XVIII. századtól kezdték a szabadságvesztést alkalmazni, eleinte kegyelemként, a halálbüntetés helyett, majd a rájuk ki nem szabható testi büntetések kiváltása céljából. Természetesen a főurak szobafogságszerű raboskodása össze sem hasonlítható az átlagos körülményekkel. Jellemző II. Rákóczi Ferenc esete, akit felségsértés miatt tartóztattak le, rövid ideig Eperjesen őrizték, majd összegyűjtött gyanúsított-társaival együtt szállították át - nagyszámú fegyveres kíséretében - Bécsújhelyre, és akivel együtt raboskodott apródja, szakácsai és kiszolgáló személyzete. Bár útja során két, karddal felfegyverzett őr vigyázta minden mozdulatát, és szobája előtt is ketten strázsáltak, mégis üzenetet tudott váltani társaival. Bécsújhelyi fogsága alatt pedig feleségével folytatott titkos levelezést kedvenc kutyája segítségével. Hűséges ebe a nyakörvébe rejtett cédulákat gazdájának cellájá4 Dr. Molnár Adél: Kínos kérdés In.: Rubicon, 1996/6. sz. 17. oldal