Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

JUNGI ESZTER: A BÜNTETETÉS FOGALMA A JOGTUDOMÁNYBAN ÉS A HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNKÖNYV SZANKCIÓRENDSZERE

formálisan, tárgyi oldaláról jött létre, az alanyi oldal nem teljesedett ki. Például beszámítási képességgel nem rendelkező kóros elmeállapotú személy kényszergyógykezelését rendelik el vagy például elkobzásra került a cselekmény elkövetésének eszköze, de maga az elkövető gyermekkorú és nem büntethető. Bár az intézkedés is természetes személyekre kialakított joghátrány, nem feltétele a beszámítási képesség. Az intézkedés fő célja szintén a társadalom védelme. Közvetlen célja azonban a speciális prevenció, amelyhez generálpreventív hatás is társulhat, de ez az adott intézkedés jellegétől függ. Hatályos jogunkban intézkedés a megrovás, próbára bocsátás, kényszergyógykezelés, kényszergyógyítás, elkobzás, pártfogó felügyelet és a fiatalkorúak javítóintézeti nevelése. Szabadságelvonással jár a kényszergyógykezelés, kényszergyógyítás és a javítóintézeti nevelés, míg a többi szabadságelvonás nélkül alkalmazható. Önálló létjogosultsága van a kényszergyógykezelésnek, a javító intézeti nevelésnek, a megrovásnak és a próbára bocsátásnak. Mindig járulékos jogkövetkezményként jelentkezik a kény szergyógyítás és a pártfogó felügyelet. Az elkobzás a körülményektől függően lehet a bűncselekmény önálló, kizárólagos jogkövetkezménye vagy járulékos intézkedés. A büntetéskiszabás elveiről a Btk. 83. §-a kimondja: „A büntetést - céljának (37 §) szem előtt tartásával - a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez." Álláspontom szerint ezek az elvek ugyanúgy vonatkoznak az intézkedésekre, mint a büntetésekre, kivéve, ha az intézkedés jellege ezt kizárja. Az előbbi példáknál maradva kóros elmeállapotánál fogva beszámíthatatlan személy vagy gyermekkorú bűnösségének fokához nem lehet viszonyítani a jogkövetkezményt. A 83. §-ban hivatkozott törvényes keretek többféle módon kerülhetnek meghatározásra. A büntetések és intézkedések alkalmazásának döntő tényezője a szankciórendszer zártsága vagy nyitottsága. Ebből a szempontból négy típust különböztethetünk meg: a. ) Abszolúte határozott szankciórendszer. A büntetőjog legkorábbi időszakátjellemezte. Lényege, hogy az elkövetett bűncselekményekre csak egy szankciót vagy meghatározott büntetés-mértéket állapított meg, ezt a bíróságnak mérlegelést nem tűrően kellett alkalmaznia. b. ) Abszolúte határozatlan rendszer. Elsősorban a feudalizmus és a korábbi korszakok jellemzője. A törvény csak annyit ír elő, hogy az adott cselekmény büntetendő, de a büntetés nemét és mértékét a bíróságra bízza. Míg az előbbi megoldás az egyéniesítést kizárja, az utóbbi széles körben biztosítja, de táptalaja a bírói önkénynek és a jogbizonytalanságnak. Ezt felismerve születtek meg a kombinált rendszerek. c. ) Relatíve határozott rendszer. A szankció meghatározásának feladatát megosztja a törvényhozó és a bíróság között. Az irányadó minimumok és maxi-