Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

JUNGI ESZTER: A BÜNTETETÉS FOGALMA A JOGTUDOMÁNYBAN ÉS A HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNKÖNYV SZANKCIÓRENDSZERE

5. ) munka büntetés, pl. kényszermunka, javító-nevelő munka, ezek szükségképpen szabadságkorlátozással is együtt járnak, ezért akár a 3. csoportba is beilleszthetők. 6. ) jogfosztó vagy jogkorlátozó büntetések, tipikus példa erre a közügyektől eltiltás. 7. ) szóbeli büntetések, melyeknek elsősorban erkölcsi jelentőségük van, pl. intés, figyelmeztetés, dorgálás, megrovás stb. Az intézkedések története jóval rövidebb, ám legalább annyira érdekes, mmt a büntetéseké. A XIX. század végén a tett-központú szemlélettől elkanyarodva alakult ki a tettes büntetőjogi irányzat, amely a büntetésektől elkülönülő, személyre szabott intézkedések bevezetését sürgette. Ezen elméletek és tudományos kutatások nyomán jelenik meg a modern XX. századi büntető törvénykönyvekben új fogalomként több intézkedés. Az intézkedések annyira szerteágazóak, hogy a bennük megtestesülő joghátrány tartalma szerint nagyon nehéz kategorizálni őket, azonban nagyjából mégis három csoportba sorolhatók: 1. ) nevelő jellegű intézkedések, pl. javítóintézeti nevelés, amely már nevében is hordozza ezt a jellegzetességet, további példa a próbára bocsátás stb. 2. ) gyógyító jellegűek, pl. alkoholisták kény szergyógyítása, kóros elmeállapotú személyek kényszergyógykezelése stb. 3. ) biztonsági intézkedések, pl. biztonsági őrizet, szigorított őrizet stb. A büntetések és intézkedések egymáshoz való kapcsolatában monista és dualista rendszereket különböztetünk meg. A monista rendszerek csak büntetéseket ismernek. A dualista rendszerek büntetésekre és intézkedésekre épülnek. Elméletileg az egyes büntetések alkalmazhatók önállóan, vagy más büntetéssel, illetve valamely intézkedéssel együtt. Egy intézkedés szintén szerepelhet önállóan, avagy valamely büntetés vagy intézkedés mellett. Kapcsolhatóságuk nem tetszőleges, annak lehetőségéről jogszabály rendelkezik. Jogszabály bizonyos joghátrányok együttes alkalmazását kötelezővé is teheti. Például a hatályos magyar büntető törvénykönyv szerint fiatalkorú próbára bocsátása esetén kötelező a pártfogó felügyelet. Hatályos büntető törvénykönyvünk a többszörösen módosított 1978. évi IV. törvény (továbbiakban Btk.). A büntetés fogalma és célja a Btk. 37. § értelmében: „A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el." Egyrészt ez a tömör meghatározás a jogtudomány elfogadott eredményeit rögzíti, másrészt magát a meghatározást a büntetőjog tudománynak kell megmagyaráznia, mivel a jogalkotó nagyon szűkszavú volt. A törvény szövegéből következik, hogy a büntetés egyfajta joghátrány, amely bűncselekménynek minősülő magatartás következménye, s fogalmi ismérve a törvényesség. Azaz nincs büntetés törvény nélkül. A meghatározás közvetlenül nem tartalmazza, de lényegéből közvetve levezethető, hogy büntetés kizárólag beszámítási képességgel rendelkező, természetes személlyel szemben alkalmazható. Bűncselekmény alanya ugyanis csak ilyen személy lehet, a büntetésnek pedig előfeltétele a bűncselekmény. Kétségtelen, hogy egyre erősebben jelent-