Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

JOBBÁGYI GÁBOR: „EZ ITT A VÉRTANÚK VÉRE" (Földes Gábor és társai pere)

Dr. Richter László, Gulyás Lajos védője kijelenti, hogy Máté határőrtisztet védence mentette meg. A VI. r. vádlott (Weintráger László) védője (dr. Richter László) szerint a gyilkosságot nem lehet megállapítani..., mert hiányzik a szándék. Kiss Antal védője (dr. Seifer Géza) szerint Vági József már halott volt, mikor a vádlott bántalmazta. Szálai Ferenc, Molnár Ferenc, Kórodi Károly, Fekete István védői is erőteljesen bírálják a tényállást, a minősítést, ugyanezt teszi Cziffrik Lajos védője is. Zsigmond Imre védője (dr. Várdy László) is nagyon keményen fogalmaz; „IX. r. vádlott tekintetében az ítéleti ténymegállapítás hiányos, hézagos, nyers és nincs kidolgozva. Az ítélet iratellenes, de a bűnösség is védelem alapján van megállapítva. A bűncselekményt bizonyítani kell! Az utókor számára nagyon fontosnak érzem az első és másodfokú eljárásban a védők szereplését. Összességükben az ő tevékenységük, bátor kiállásuk segít abban, hogy - a vádlottak bátor helyállása mellett - érzékeljük; a korabeli jogszabályok szerint is súlyosan törvénysértő, megalapozatlan ítélet született. Ez a bátor ügyvédi kiállás, az első és másodfokú eljárásban őrizte meg a magyar jogászság becsületet ebben a rettenetes eljárásban, ezért jegyezzük meg mindnyájuk nevét. A Legfelsőbb Bíróság előtt védők voltak: dr. Bojta Béla, dr. Giday Gyula, dr. Richter László, dr. Bajor László, dr. Seifert Géza, dr. Fürst Lajos, dr. Márton Szilárd, dr. Várdy László, dr. Osztovits József, dr. Kaczián Lóránd, dr. Bujalka István. A Győri Megyei Bíróság előtt védők: dr. Hessky Sándor, dr. Richter László, dr. Benkovics István, dr. Horváth József, dr. Grábics Jenő, dr. Osztovits József, dr. Erdélyi Iván. A Legfelső Bíróság súlyosbította az elsőfokú ítéletet. A Bíróság halálra ítélte Földes Gábort, Tihanyi Árpádot, Gulyás Lajost, Kiss Antalt, Weintráger Lászlót, Cziffrik Lajost, Zsigmond Imrét. Dr. Varga Ernőt négyévi, Szálai Ferencet életfogytig tartó, Molnár Ferencet tízévi, Kórodi Károlyt tizenkétévi, a katonavádlottak közül Ambrus Józsefet tizenötévi, Tróber Károlyt háromévi, Ökrös Sándort kétévi, Vass Tibort egyévi, Mikola Jánost egyévi börtönre ítélte. Mikola János és Vass Tibor kivételével a bíróság valamennyi vádlottat teljes vagy részleges vagyonelkobzással sújtotta. Az ítélet a cinizmus csúcspontja, különösen az I-III. r. vádlottak tekintetében. Őket ugyanis a bíróság a gyilkosságra való felbujtás vádja alól bizonyítottság hiányában felmentette. Viszont a halálbüntetést mindhármójuknál fenntartotta a többi cselekmény miatt - tehát „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése miatt", melyhez II-III. r. vádlottnál „hazaárulás" járult. így az iratokból is kiderül; Földes Gábornak, Tihanyi Árpádnak és Gulyás Lajosnak a mosonmagyaróvári „nagy perhez" semmi köze; - de azért halálbüntetésük fenntartandó. (Emlékezzünk egy korábbi megállapításra; a vádlottak többi cselekményéért még a korabeli bíróságok is csak néhány év börtönbüntetést szabtak volna ki). És, hogy milyen színvonalú a bíróság indoklása? Bővebb elemzés nélkül néhány idézet.