Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

JOBBÁGYI GÁBOR: „EZ ITT A VÉRTANÚK VÉRE" (Földes Gábor és társai pere)

a cselekményben. Majd mikor elétárják ügyészségi részleges beismerő vallomását, kijelenti, hogy „Ezt kényszerből tettem. Beismerem, gyáva voltam." Ezután dr. Grátz Endre bejelenti, hogy az „ügyészséget ért sérelem miatt" elő kívánja állítani tanúként az eljáró ügyészt, a gépírónőt, s az elővezető őrmestert. Ezután Cziffrik Lajos rögtön beismeri, hogy belerúgott a felakasztott Stefkóba. A tárgyalásnak ez a drámai szakasza, Cziffrik Lajos vallomása, alapvetően megkérdőjelezi bűnösségét. Zsigmond Imre kilencedrendű vádlott részben beismeri bűnösségét, azt, hogy október 27-én kétszer belerúgott a földön fekvő Vágiba. Tagadja, hogy Stefkó akasztásában részt vett volna. Molnár Ferenc tizedrendű vádlott bűnösnek érzi magát.

36 Tőle - majdnem egyedül - részletes leírását tudjuk a sortűznek. „Amikor a határőrlaktanya elé értünk, a tömeg a drótkerítésnél, attól kb. 10-15 méternyire volt. Hallottam elől, hogy „Hajrá, Háromszor éljen a Magyar Hadsereg!". Ezután egy dörrenés, én levágódtam, s jött a lövöldözés. Ahogyan a tömeg ott állt összesűrűsödött. Megint lövöldözés. Röpködtek két percig a kézigránátok. Őrjöngés, sírás volt. Én elszaladtam, s amikor lövöldözés már nem volt, visszamentem, és segítettem a sebesülteket felrakni. A nép üvöltött, jött, ment. Ki a fiát, ki a feleségét kereste." Majd a tömeg talál egy újabb gyerekáldozatot a laktanyában, s elkezdik ütlegelni Gyenest, akit ő is fejbevág egy kővel. Lehetséges, hogy ekkor Gyenes már halott volt. Kórodi Károly tizenegyedrendű vádlott nem érezte bűnösnek magát.

37 1956. október 26-án belekeveredett a tömegbe, amelyben sokan hozzátartozójuk elvesztése miatt felháborodtak, s az udvaron ütlegelte Gyenest. Elismeri, hogy belebotlott Gyenesbe, de ekkor már a határőrtiszt véleménye szerint halott volt. Jurik Antal tizenkettedrendű vádlott sem érezte bűnösnek magát.

38 Vallomása szerint bár ott volt az események helyszínén, a lincselésnek a közelébe sem került. Fekete István tizenharmadrendű vádlott nem érezte bűnösnek magát.

39 Mindössze annyira vett részt az eseményekben, hogy felment a Tanácsházára, hogy megnézze „kik voltak azok a rendes magyar emberek, akik a védtelen tömegre öszszecsavart kézigránátokat dobtak... Én nagyon felháborodtam, hogy robbanó golyókkal lőttek a tömeg közé." O is részt vett a sebesültek szállításában. „A sebesültszállítás folyamán szerzett közvetlen tapasztalataim - hogy kezemben haltak meg terhes anyák, gyermekek - nagyon felindítottak, ez késztetett arra, hogy a tömeg kívánalmainak tolmácsolójaként lépjek fel." Sipos Dezső tizennegyedrendű vádlott bűnösnek vallja magát.

40 „1956. október 26-án felvonulás volt a határőrlaktanya előtt. 20 éves öcsém is kivonult, agyonlőtték. Ott maradt felesége és gyermeke támasz nélkül... elmentünk a J6

ld. 32 alatt 10-12. oldal 37 ld. 25 alatt 1957. május 27-i tárgyalási nap 1-2. oldal 38 ld. 37 alatt 2-3. oldal 39 ld. 37 alatt 3-4. oldal 40 ld. 37 alatt 4-5. oldal