Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

JOBBÁGYI GÁBOR: „EZ ITT A VÉRTANÚK VÉRE" (Földes Gábor és társai pere)

kórházhoz, ahol az udvaron bizony megtaláltam öcsém holttestét." Felelősségét azért ismeri el, mert a felakasztott Stefkóhoz odamegy, és Stefkó levetett cipőjével egyszer megütötte a csípőjét. „Ezt azért tettem, mert nagyon el voltam keseredve öcsém halála miatt, akit békés természetű embernek ismertem, nem tételeztem fel róla, hogy bármit is csinált." Ezzel véget ért a vádlottak meghallgatása a „gyilkossági" részben is. Néhány szembeötlő vonást fel lehet azonnal fedezni. 1. ) E részben is „keverik" a vádlottakat. Kórodi Károly, Jurik Antal, Fekete István, Sipos Dezső mmden valószínűség szerint passzív, nem tevékeny részesei a lincselő tömegnek, az ő részvételük nyilván a vádlottak „dúsítását" célozta. 2. ) Semmi utalás nincs a külföldre távozott, valószínűleg a fó cselekményt elkövetők tevékenységére. Vagyis nem derül ki, kinek a cselekményéből következett be ténylegesen a három határőrtiszt halála. 3. ) A cselekményekben minden valószínűség szerint valóban aktívan résztvevő vádlottak tevékenységénél kísérlet sem történik annak tisztázására, hogy kik követtek el közülük csak súlyos testi sértést vagy csak holttestgyalázást. 4. ) A gyilkossági rész vádlottai jóformán semmit nem tudnak a fovádlottak tevékenységéről, nem vallanak rájuk. 5. ) Jóformán kísérlet sem történik - a bizonyítás során sem - a sortűz körülményeinek vizsgálatára. Nem kísérlik meg bizonyítani, hogy a sortűz vérfürdője mennyire motiválta a később történteket. Ezután következik a tanúk meghallgatása. Ennek nem szentelünk külön részt, mert a bizonyítási eljárás jellemzője, hogy a védelem tanúit túlnyomórészt NEM hajlandók meghallgatni, viszont a vád tanúi között jelentős részben találunk AVH-s tiszteket, párt és állami vezetőket, funkcionáriusokat, akik az ügyben nem tekinthetők érdektelennek. A meghallgatott tanúk túlnyomórészt készségesen alátámasztják a vádat. Jellemző adalék, hogy a laktanya parancsnokát, Dudás Istvánt viszont nem hallgatták ki. így a perben korrekt, pártatlan bizonyításról nem beszélhetünk. A vád fő tanúja Fekszy László alezredes, aki a körzet határőrparancsnoka volt. Abszolút terhelő vallomást tesz minden vádlottra.

41 A vádlottakhoz való viszonyát egy mondattal érzékeltetjük; „Ott láttam még azt a csavargót - Zsigmond Imre vádlottat." Fekszy László vallomásának nem is ténybeli részét szeretném idézni. Ő olyat mondott a nyilvános tárgyaláson jegyzőkönyvbe rögzítetten, amely nagyban segít megérteni a Mosonmagyaróváron történteket, s emellett egy AVH-s tiszt lelkivilágát, gondolkodásmódját is mutatja. „26-án Mosonmagyaróvárról felhívott egy kétségbeesett hang, hogy a határőrséget megtámadták. Kiadtam a parancsot, hogy aki a laktanyát megtámadja, le kell lőni. Ha tűzharcra kerül a sor és nem lehet a laktanyát tartani, vonuljanak ki és 41 ld. 37 alatt 5-9. oldal