Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)
Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen
a magyar szólásszabadságnak". „Rettenetes nap volt" - emlékezett, amikor személyesen kellett átélnie a számára oly sokat jelentő rendi alkotmány megszűnését. (Jellemző ezzel szemben, hogy március 14-ét a liberális Irányi Dániel „Magyarország egyik legszebb országgyűlési tanácskozásának" nevezte. 102 ) Mielőtt továbblépnénk, érdemes röviden felidézni, ahogy Rimely egy év távlatából értékelte a márciusi fordulatot. 103 Az utolsó rendi országgyűlésről már csak azért is rossz véleménye alakult ki, mert szerzetesrendje szempontjából elvesztegetett időnek tekintette a Pozsonyban töltött hónapokat, 1848 egésze pedig számára az „annus tristissimus"-t (leggyászosabb esztendőt) jelentette. Az áprilisi törvények megalkotását - mint írta - „a legnagyobb zavarok és a lélek legnagyobb megpróbáltatásai között" kellett átélnie, majd így folytatta az országgyűlési követekkel kapcsolatban: „Csak hányták-vetették magukat, a liberálisok vagyis az ellenzékiek a konzervatívokkal vagyis a mérsékeltekkel életre-halálra harcoltak egymás ellen, hogy a királyt törvényekkel, az uralkodást pedig tekintéllyel váltsák fel." Előbbiek célja szerinte nem volt más, mint hogy „teljes átalakulás következzék be és a magyar alkotmány, amely alatt a boldog nemzet 8 évszázadon keresztül élt, gyökerestől kivettessék." A reformtörvényhozás eredményeit nem az új alkotmányon, hanem az elveszett régin keresztül látta, sőt úgy ítélte meg, hogy a feudális „constitutio" lerombolása nem maradhatott büntetlenül. A „végső pusztulásra jutott" nemzet szerinte vakmerőségének köszönhette, hogy nemcsak a régi jóról, hanem 1849-ben az áprilisi törvényekben biztosított új alkotmányáról is le kellett mondania. 104 Visszatérve március 14-re, Rimely föapát felismerte a nap jelentőségét a magyar alkotmányosság és a törvényhozás irányváltását illetően, csak éppen teljesen negatívan ítélte meg azt. Látta, hogy az uralkodóhoz intézett ízig-vérig liberális felirat elfogadtatása csak a folyamat kezdetét jelentette. Rimely Mihály a konzervatív párt megsemmisítő vereségét követően sem veszített a törvényhozás munkájában mutatott energikusságából - alapos figyelemmel kísérte megváltozott körülmények között a polgári átalakulás alapjait képező paragrafusok megalkotását is. zásra, különösen a főrendekre. Ld. erről. pl. Hám-emlékiratok (1928) 37. p.; Varga, 1971. 138-142. p.; Balázs, 1974. 6-7. p. stb. Irányi-Chassin, (1989) 136. p. Rimelyhez hasonlóan tekintett vissza a március 14-i felirat elfogadására és a bécsi küldöttség útjára a liberálisok sikereitől „levert" Hám püspök is. Hám-emlékiratok (1928) 36-38. p. stb. Az idézett részt ld.: Rimely-önéletrajz, 88-89. p. (A szöveg számos vonatkozó részéből csak érzékeltetés céljából idéztük a fentieket.) Rimely felfogása egyébként jóval többet tükrözött magánvéleménynél, a magyar főpapság hasonlóan vélekedett a márciusi fordulatról, a pannonhalmi főapát sorai szinte hajszálpontosan megegyeztek Hám János püspök véleményével is. Hámemlékiratok (1928) 39. p. De még a nyilvánosságnak szánt egykori munkában is „terhes napoknak" minősítette a püspöki kar az áprilisi törvények megalkotásának időszakát. Fogarasy, 1848. 31. p.
