Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

3.7. Egyházpolitikai törvényekről. (A tized eltörlése és a vallásügyi törvény, 1848/13., 20. tc.) A katolikus főpapság és az áprilisi törvények A továbbiakban elemzendő március 18. és április 11. közötti időszakból Rimely főapátnak sokkal kevesebb, a fentebbiekhez hasonlóan vezetett feljegyzése készült, vagy legalábbis maradt ránk. Ennek okát abban jelölhetjük meg, hogy sokkal kevesebb ideje maradt a röpívek aprólékos végigjegyzetelésére, beszédvázlatok, „eszmélkedések" összeállítására. (Csupán egy terjedelmesebb beszédvázlata maradt ránk az évenkénti országgyűlések tárgyában - ld. 3.8. fejezet - illetve egy rövidebb a Jászkun és Hajdú kerületek szavazatjogáról.) Nemcsak a főrendek kora reggeltől késő estig egymást követő ülései miatt, hanem az ekkor Pozsonyban - éppen a vallásügyi törvények kapcsán - gyakran összehívott püspökkari megbeszélések miatt is.

105 Az egyes kérdéseket illető véleményére mégis több utalásból következtethetünk, továbbá hozzászólt mind a tized eltörlésével, mind a vallásügyről szóló indítványhoz, melyek nem előre megírt, hanem rögtönzött beszédek voltak. Alábbiakban esetenként elkanyarodunk Rimely főapát személyétől, nézeteitől azonban aligha, és úgy véljük, állam és egyház viszonyainak tágabb elemzésével az ő álláspontjának megismeréséhez is közelebb juthatunk. Említett hozzászólásait kiindulópontként használva e fejezetben szeretnénk továbbá néhány általános, a katolikus főpapság és az áprilisi törvények kapcsolatára vonatkozó következtetésnek is helyt adni. (Ugyanezt a témát felvetettük a márciusi fordulat illusztrálására, illetve alábbiakban az 1848/3. tc. főkegyúri jogot érintő vitáira vonatkozó fejtegetésekben is, ld. 3.6. illetve 3.8. fejezetek.) Mielőtt a témára rátérnénk, szükséges egy-két általános megjegyzést tenni a forradalom és szabadságharc egyházpolitikai témákkal foglalkozó historiográfiájára vonatkozóan. Ugyanis a témában eddig készült két átfogó, önálló monográfia

106 ellenkező előjellel ugyan, de - egyaránt súlyos elfogultságokat tartalmaz: a Horthykorszakban készült tanulmány szinte minden részletkérdésben apologetikus, a Rákosi-rendszer reprezentánsának munkája pedig mindenben ellenséges az egyházi magatartást (a „klerikális reakciót") illetően. A téma átfogó méltatására az utóbbi időben önállóan vállalkozott tanulmányok már kiegyensúlyozott, forrásokra koncentráló szemléletet tükröznek.

107 Mégis - érzésünk szerint - az egyház, a fó- és alsópapság negyvennyolcas szerepvállalásának részletei terén számos tenni- és feltárnivaló vár a történetírókra. Altalánosságban azt mondhatjuk, hogy a szabadságharc nemzeti céljaival rokonszenvező számos katolikus egyházi személy viszonyait felLd. erről Fogarasy, 1848. Meszlényi, 1928.; Andics, 1949. E felfogás jegyében készült önálló tanulmányok közül először ki kell emelnünk: Csizmadia, 1981.; az utóbbi időszakból: Zakar, 1995.; Hengemé, 1998. stb.