Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

nyelvű kifakadása szerint a rendek üzenetének hátterében egészen radikális szándékokat vélt felfedezni: „A főrendi táblát el akarják sorvasztani. A kancelláriát megsemmisíteni és magának a királynak a tekintélyét megtörni." A Kossuth-féle felirati javaslat a konzervatív főrendek számára március 3-án még nagyon radikálisnak, 14-én - a bekövetkezett események hatására - mérsékeltnek, elfogadhatónak volt mondható. Hogy Rimely a két dátum között mikor írta feljegyzéseit, nem tudjuk, de bizonyosra vehető, hogy fel akart szólalni a felirat főrendi vitájában. A felirati javaslattól azonban - mint említettük, a bécsi forradalom következtében - mind az udvar, mind a főrendek ekkor már inkább a békés átmenetet, Magyarország birodalmon belüli megmaradását remélték, amit István főhercegnek a felső tábla március 14-i ülésén elmondott beszéde is nyomatékosított: „merem remény leni, miszerint a főrendek a javaslatot, úgy, mint felolvastatott, egész kiterjedésében elfogadni fogják". A nádor ezután általános lelkesedés közepette bejelentette, hogy a főrendek változtatás nélkül, egyhangúan elfogadták a feliratot, majd kiemelte: a felső tábla célja az alkotmányos átalakulás, mégpedig az alsó táblával teljes egyetértésben. „Ezen kettős célnak elérésére pedig véleményem és felfogásom szerint egy út vezet - folytatta István főherceg - s ez a szoros egyetértés és összetartás, melyre a méltóságos főrendeket a jelen nehéz időkben a legnagyobb bizalommal ez alkalommal is felszólítom." A főrendek továbbá tíz - nádor által kinevezett - tagot delegálhattak a 15-i bécsi küldöttségbe, illetve Batthyány javaslatára mint okafogyott indítványt elejtették a rendek korábbi, az „országgyűlési tárgyalások siettetésére" vonatkozó üzenetét." A főrendek nyilvánosságra került dokumentumokban fennmaradt és viharos éljenzések között kinyilvánított „egyhangú határozata" azonban koránt sem lehetett teljesen egyhangú, s ezt mások mellett Rimely főapát esete is igazolja, ami az érintettek számára egyben nehéz lélektani pillanatokat jelenthetett. (Hám János szatmári püspök is feltette magának a kérdést, amikor - már a bécsi küldöttség sikere után felkélték, hogy tartson ünnepélyes szentmisét: „Hogyan mutathatok és külsőleg örömöt, amikor bennsőmben zavart és szomorú vagyok? Hogyan adhatok hálát azért, aminek eltávolítását kívánom és aminek eltávolításáért alázattal kérnem kell az Istent?"

100

) Rimely Mihálynak valamikor - feltehetően egy-két nappal - március 14.-e után az ismertetett felirati javaslat hátlapjára tett megjegyzéseiből kitűnik, hogy az ellenvetés nélküli határozathozatalra nem a főrendek érzelmi azonosulása, hanem a forradalmi (mint írja: „a gyilkokkal ellátott") tömeg fenyegetése miatt kerülhetett sor.

101 Megfélemlítve érezte magát és kesernyésen jegyezte meg, hogy mindez „képe A március 14-i főrendi tanácskozásról, illetve az alsó táblával közös „elegyes ülésről" (hibás oldalszámozással): Főrendi napló, 1848. [338-339.] p. 0 Hám-emlékiratok (1928) 40. p. 1 Március 14. körül valóban küszöbön álló parasztfelkeléssel és társadalmi zavargásokkal kapcsolatos - jórészt alaptalan - hírek terjedtek Pozsonyban, melyek rendkívül felerősödtek a pesti forradalmat követően és komoly hatást gyakoroltak a törvényho-