Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

sara kidolgozott négy törvényjavaslatot. Hosszas előkészítést követően az alsó tábla január 14-i kerületi ülésén vették elő a témát, ahol Kossuth újabb váratlan indítvánnyal állt elő: ne a visszacsatolás részleteivel foglalkozzanak, hanem az egyszer már elfogadott törvény végrehajtatását szorgalmazzák és a közbenjárásra István nádort kérjék fel.

79 A Kossuth által indítványozott javaslatot február 12-én fogadták el és a főrendek március 2-án kezdtek tárgyalásába. A téma felvetését nemcsak a törvény 1836 óta halogatott végrehajtása miatti sérelem tette különösen indokolttá, hanem az is, hogy ekkor már a liberális ellenzék elkötelezte magát Erdély és Magyarország uniója mellett, melynek a Partium ügye egyfajta próbakövét is jelentette. Illetve „a látszólag másodrangú kérdés leple alatt az ellenzék, sőt a tábla egésze nyíltan elítélte az osztrák kormány eskü szegeseit."

80 A főrendek március 2-i ülése elején Majláth György országbíró az alsó tábla javaslatának elfogadását indítványozta, de nem annak részletekbe menő formájában, hanem csupán azt, hogy általánosságban kérjék a nádort a közbenjárásra. A felső tábla néhány nagyobb vitató illetve támogató beszédet (Vay Lajos, Szécsen Antal, Batthyány Lajos, Teleki László) követően 3-án közfelkiáltással elfogadta ezt az indítványt.

81 Rimely széljegyzeteiben és egy újabb „Clamor"-ban (vö. 3.2. fejezet) azonban kétségeit fejezte ki magával az 1836/21. tc. végrehajtásának szükségességével és lehetőségével is.

82 Úgy vélte, „példáját lelem a bonyodalmaknak, midőn a magy.[ar] törvényhozás hatalma felsőbbség[e] tudatában a gyengébb fél vagy nemzet ellenében határoz", és mivel Erdély - Rimely szerint - mereven ellenzi a Partium átengedését, a magyar országgyűlés már 1836-ban is helytelenül, testvér országára oktrojálta akaratát. Sérelmesnek vélte, hogy az alsó tábla a kormányt hibáztatta a törvény végrehajtásának ekkor már több, mint egy évtizedes késedelméért, Rimely ezt kereken tagadta és úgy vélte, a halogatást „a lehetetlenség, a jogok tisztelete" indokolja az udvar részéről. „Mit tesz ez? Mit akarnak, mit fenyegetőznek?" - írta egyik széljegyzetében az általa mélyen elítélt ellenzékről, amely hangzatos jelszavai ellenére „sine me de me", vagyis „nélkülük, róluk" döntött Erdély és Partium lakosainak sorsáról. Utóbbiakról megítélése szerint burkoltan még az oppozíció megfogalmazásából is kiderül, hogy „cinkosok és nem akarnak Magyarországhoz tartozni". Az alsó táblai üzenet 9 oldalas szövegének azt tartotta a számára legelfogadhatóbb részének, melyben a rendek elismerték az erdélyiek korábbi ellenkezését a visszacsatolás ügyében. Leszögezte, hogy erről (ugyanúgy, mint az erdélyi unióról) Az 1836/21. tc. előtörténetére és az utolsó rendi országgyűlésen folyt tárgyalásokra részletesen: Táborsky, 1930.; Károlyi, 1936. 146-154. p.; KLÖM. XI. 43-44., 445466., 537-539. p. ill. Molnár, 1996. 153. p.; vö. Irományok, 1848. 6. p. A négy törvényjavaslat egyébként a Partium területi viszonyairól, adórendszeréről, igazságszolgáltatásáról és vallásügyéről szólt. Ld. Irományok, 1848. 36-39. p. 9 KLÖM. XI. 463-464. p. 0 Irányi-Chassin, (1989) 114-116. p. 1 A vitáról ld. Főrendi napló, 1848. 331-339. p. 2 Rimely-iratok, 96., 109. sz., ill. Függelék V.