Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

sara kidolgozott négy törvényjavaslatot. Hosszas előkészítést követően az alsó tábla január 14-i kerületi ülésén vették elő a témát, ahol Kossuth újabb váratlan indítvánnyal állt elő: ne a visszacsatolás részleteivel foglalkozzanak, hanem az egy­szer már elfogadott törvény végrehajtatását szorgalmazzák és a közbenjárásra István nádort kérjék fel. 79 A Kossuth által indítványozott javaslatot február 12-én fogadták el és a főrendek március 2-án kezdtek tárgyalásába. A téma felvetését nemcsak a törvény 1836 óta halogatott végrehajtása miatti sérelem tette különösen indokolttá, hanem az is, hogy ekkor már a liberális ellenzék elkötelezte magát Erdély és Ma­gyarország uniója mellett, melynek a Partium ügye egyfajta próbakövét is jelentette. Illetve „a látszólag másodrangú kérdés leple alatt az ellenzék, sőt a tábla egésze nyíltan elítélte az osztrák kormány eskü szegeseit." 80 A főrendek március 2-i ülése elején Majláth György országbíró az alsó tábla ja­vaslatának elfogadását indítványozta, de nem annak részletekbe menő formájában, hanem csupán azt, hogy általánosságban kérjék a nádort a közbenjárásra. A felső tábla néhány nagyobb vitató illetve támogató beszédet (Vay Lajos, Szécsen Antal, Batthyány Lajos, Teleki László) követően 3-án közfelkiáltással elfogadta ezt az in­dítványt. 81 Rimely széljegyzeteiben és egy újabb „Clamor"-ban (vö. 3.2. fejezet) azonban kétségeit fejezte ki magával az 1836/21. tc. végrehajtásának szükségességé­vel és lehetőségével is. 82 Úgy vélte, „példáját lelem a bonyodalmaknak, midőn a magy.[ar] törvényhozás hatalma felsőbbség[e] tudatában a gyengébb fél vagy nem­zet ellenében határoz", és mivel Erdély - Rimely szerint - mereven ellenzi a Partium átengedését, a magyar országgyűlés már 1836-ban is helytelenül, testvér országára oktrojálta akaratát. Sérelmesnek vélte, hogy az alsó tábla a kormányt hibáztatta a törvény végrehajtásának ekkor már több, mint egy évtizedes késedelméért, Rimely ezt kereken tagadta és úgy vélte, a halogatást „a lehetetlenség, a jogok tisztelete" indokolja az udvar részéről. „Mit tesz ez? Mit akarnak, mit fenyegetőznek?" - írta egyik széljegyzetében az általa mélyen elítélt ellenzékről, amely hangzatos jelszavai ellenére „sine me de me", vagyis „nélkülük, róluk" döntött Erdély és Partium lako­sainak sorsáról. Utóbbiakról megítélése szerint burkoltan még az oppozíció megfo­galmazásából is kiderül, hogy „cinkosok és nem akarnak Magyarországhoz tar­tozni". Az alsó táblai üzenet 9 oldalas szövegének azt tartotta a számára legelfogad­hatóbb részének, melyben a rendek elismerték az erdélyiek korábbi ellenkezését a visszacsatolás ügyében. Leszögezte, hogy erről (ugyanúgy, mint az erdélyi unióról) Az 1836/21. tc. előtörténetére és az utolsó rendi országgyűlésen folyt tárgyalásokra részletesen: Táborsky, 1930.; Károlyi, 1936. 146-154. p.; KLÖM. XI. 43-44., 445­466., 537-539. p. ill. Molnár, 1996. 153. p.; vö. Irományok, 1848. 6. p. A négy tör­vényjavaslat egyébként a Partium területi viszonyairól, adórendszeréről, igazságszol­gáltatásáról és vallásügyéről szólt. Ld. Irományok, 1848. 36-39. p. 9 KLÖM. XI. 463-464. p. 0 Irányi-Chassin, (1989) 114-116. p. 1 A vitáról ld. Főrendi napló, 1848. 331-339. p. 2 Rimely-iratok, 96., 109. sz., ill. Függelék V.

Next

/
Thumbnails
Contents