Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)
Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen
csak és kizárólag az ottani országgyűlés és a partiumi vármegyék hivatottak dönteni. (Az erdélyiek általános ellenkezését állította a vitában Szécsen Antal is, mire Batthyány lényegre törően felelt: „megengedem, hogy volt idő, midőn Erdélyben a Részek visszacsatlását ellenszenvvel nézték, [...] de a körülmények megváltoztak, s a dolog jelen stádiumában, a jelen kétségbeesésében az erdélyiek a magyarországgali uniót a jobb jövőnek egyetlen reménysugarául tekintik." 83 ) Ugyanakkor Rimely is elvben elképzelhetőnek tartotta, hogy a magyar helytartótanács illetékessége alatt is létezhetnek a Részek törvényhatóságai. Beszédvázlatában - tudomásunk szerint nem hangzott el - a már a magyar nyelv kapcsán ismertetett taktikát követte, amikor hangoztatta: „én is, mint magyar szeretném a részek visszakapcsolását és a bonyodalmak végét, kész vagyok minden eszközhöz nyúlni". Ugyanakkor nemcsak az 1836/21. tc. alkalmatlansága mellett érvelt, hanem - a konzervatív főrendek többségével ellentétben - kifogásolta a nádor közvetítő szerepre való felkérését is. (A március 3-i ülésen Lonovics püspök is arról beszélt, hogy az ország határainak tisztázása érdekében szükséges a nádor közbenjárása. 84 ) Rimely nem értette, István főherceg kik között és mi célból „intermediáljon", hiszen az uralkodó és a kormányzat, ugyanúgy mint a törvényhozás, egyaránt elkötelezte magát a visszacsatolás ügye mellett. Úgy vélte, a rendek a végrehajtáshoz való ragaszkodásukkal tulajdonképp nem akarják, hogy „a bonyodalmakból kigázoljunk, megnyugodjunk". Szövege vége felé azonban kerülni akarta még a látszatát is, hogy szembehelyezkedne az udvarral vagy a nádorral, ezért szavait váratlan fordulattal zárta: „miután a csendesség megnyerésére minden mód, eszköz előveendő és a nádor nagy bölcsessége sokat eszközölhet a nyugodalom, béke, egyetértés megszerzésére a két nemzet között", Rimely is inkább Majláth említett javaslatához hozzájárult. A Partium visszacsatolásáról szóló törvény foganatosításáról szóló paragrafusok végül - kisebb viták után - Kossuthék szándékai szerint kerültek az áprilisi törvények közé (1848/6. tc), hangsúlyozva, hogy a Részek „Magyarország elválhatlan egészítő részeit képezik". A részletes szabályozást pedig ez már a felelős kormány hatáskörébe utalta. 85 Főrendi napló, 1848. 335. p.; ül. Molnár, 1998. 208. p.; vö. Urbán, 1986. 221. p. Az idézett erdélyi panaszok alaptalanságát, e vélemény elenyésző kisebbségét hangoztatta Kossuth az alsó tábla vitájában is, például február 12-i beszédében, kiemelve, hogy a visszacsatolás elmaradása valóban a bécsi kormányzat halogatásának volt a következménye. Ld. KLÖM. XI. 536-539. p. Főrendi napló, 1848. 339. p. MT. 1836-1868. 230-231. p.
