Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

gyar nyelv kötelezővé tételét elejteni akaró indítványához, majd szavait - érezhetően a liberálisokra való rálicitálással - így zárta: „az erőszakolástól nem nagy gyümölcsöt várok én, ki az egész Horvátországot magyarnak látni szeretném." A főrendek végül hajlottak Batthyány álláspontjának elfogadására, és egy ehhez közelálló Dessewffy Emil által indítványozott - szövegváltozatban maradtak. 3.4. A honosítási törvénytervezetről Számos elméleti és jogértelmezési vitát váltott ki az ún. honosítási törvényjavaslat is. A honpolgárság fogalmáról, az azzal járó jogokról és kötelességekről már az 1843-44-es országgyűlésen is konkrét törvényjavaslat született (elsősorban a zsidók polgárosításával és a nemesi birtok külföldi tőkések kezére jutásának megakadályozásával összefüggésben), mely akkor nem került megvalósításra, ám a reformkor utolsó éveiben egyre népszerűbbé vált.

61 Teoretikus kidolgozása elsősorban a centralista Szalay László 1846-os cikksorozatához köthető,

62 1847-ben több követutasítás is foglalkozott vele. Ha röviden akarjuk meghatározni a jelentőségét, arra kell utalnunk, hogy a polgári állam felé vezető politikai küzdelmek felvetették az államhoz való tartozás valamiféle meghatározásának igényét, mely összekapcsolódott a nemzetfogalom kikristályosodásával és a polgári jogegyenlőség megteremtésének szükségességével egyaránt. A kérdés rendezését sürgette, hogy megindult a külföldiek birtokvásárlása illetve ipari üzem-alapítása Magyarországon, mely mindenképp érintette a hazai birtokosok érdekeit. A korábbi feudális törvények nem ismerték az állampolgárság fogalmát, így az abból fakadó honosítást sem, melynek egy kiváltságok által tagolt társadalomban tulajdonképp nem is volt értelme. Egy külföldön született számára a „polgárjog" elérése (honfiúsítás, indigenatus) egyet jelentett a magyar nemesi cím megszerzésével, melyet az uralkodó illetve a magyar országgyűlés adományozhatott valamely kiemelkedő szolgálat fejében.

63 Ezzel azonban egy kiváltságos rend tagjává válhatott valaki, nem pedig egy nyelvi-kulturális közösség (nemzet), illetőleg egyenlő jogokkal és kötelességek-kel bíró személyek összességeként felépülő állam tagjává. Az 1844-es alapokon

64 kelt honosítási törvényjavaslatot 1847-ben Szemere Bertalan dolgozta ki és december 10-én az alsó tábla meg is kezdte a vitatását. Érdekes, hogy már a szóban forgó javaslat címe is nézetkülönbségeket váltott ki: Szemere a honosítás helyett a „magyarosodás, magyarosítás" mellett, Széchenyi a 61 Az 1847-48-as honosítás-vitával lényegében egyetlen önálló tanulmány foglalkozik részletesebben: Csizmadia, 1969a. küln. 1081-1082. p. További idézésétől eltekintettünk. Korábban tartalmas összefoglalás: Suhayda, 1867. 27-47. p.; vö. még: Vörös, 1980. 1212. p.; a kortársi méltatások közül: Irányi-Chassin, (1989) 123-124. p. stb. 62 Szalay, 1847. 189-208., 213-237. p.; Suhayda, 1867. 18-22. p. 63 Pl. Suhayda, 1867. 8-9. p. 64 Ismerteti pl.: Szalay, 1847. 217. p.