Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

„nemzetesítés" elnevezés mellett foglalt állást.

05 Másnap és december 13-án azután a honosítás kérdésének valamennyi érzékeny pontja előkerült. Leginkább az váltott ki vitákat, hogy a honpolgárság feltételéül szabják-e a magyar nyelv ismeretét, aminek ötletét különösen Horvátország követei sérelmeztek. Kossuth nyíltan kifejtette a korabeli magyar nacionalizmus álláspontját, az „egy politikai nemzet" koncepcióját, s úgy gondolta, egy törvényes hatalom lehet csak egy államban, ezért a horvátok nem követelhetnek különös jogokat maguknak. A magyar törvényhozás által adandó nemesi kiváltságot nyelvtudáshoz kötötte volna, egyéb honosításnál ezt nem szabta volna feltételül. A nyelvtudás megkövetelését egyébként a magyar nemzetiség és birtokosok védelmével indokolta számos hozzászóló. 13-án majd 14-én végül hoszszas vita után megállapodtak a honosítás alapelveiben: a törvényhozás és a törvényhatóságok - különböző feltételekkel - egyaránt honosíthatnak, de csak olyanokat, akik teljes korú, Magyarországon megtelepedett lakosok, leteszik a megkívánt polgári esküt és megszűnnek külföldiek lenni. A magyar nyelvtudás feltételével kapcsolatban Kossuth így érvelt: „a világ összes törvényhozásában nincs arra példa, hogy a nemzeti nyelv tudása a honpolgárság megadásának feltétele lenne, hanem a polgári jogok gyakorlatának oly formái s módjai szabatnak, melyek a nemzeti nyelvek tudására kényszerítik mindazokat, kik e jogokkal élni akarnak". A nyelvismeret feltételét az iparosok, gyárosok, kézművesek esetén a követek elvetették. Vita bontakozott még ki a káptalani követek azon indítványáról, hogy a bevett vallásfelekezethez tartozás feltétele legyen-e a honosításnak, amit Kossuth ellenzett.

66 A - minden bizonnyal Rimely érdeklődését is kiváltó - kérdés egyben a liberalizmus próbaköve is volt, és hosszas huzavona, megismételt szavazás után egyetlen szavazattöbbséggel a feltétel elejtése mellett döntöttek. (Sokan elsősorban a zsidóság beköltözésének meggátlását remélték a feltételtől, és 11-én Kossuth is tett ilyen értelmű utalásokat.) Szemere úgy foglalta össze a honosítás lényegét, hogy egyszerre kell megakadályozni a magyar lakosság gazdasági és egyéb érdekeire káros idegen bevándorlást illetve elősegíteni az országra hasznot hozó „értelmi és pénzerő" gyarapodását, továbbá a honosítandóknak a magyarsággal való érzelmi azonosulását.

67 A honosítási indítványt január 24-én vette elő az alsó tábla kerületi ülése, 27-29 között pedig az országos ülésen lángolt fel a vita,

68 majd a megállapított törvényjavaslatot februárban már a főrendek is tárgyalás alá vették. Február 18-i ülésükön hangzott el a legtöbb, Rimely jegyzeteiben is feltűnő észrevétel.

69 Vay Miklós báró, koronaőr rendkívül lényegesnek minősítette a problémakört: „A honosítási kérdésnek Pompéry-napló, 10v.; KLÖM. XI. 379-380. p. Zakar, 1995. 80. p. Pompéry-napló, 10v-llr.; KLÖM. XI. 381-389. p.; Zeller, 1894. 9-30. p. Az alsó tábla álláspontját Kossuth december 22-én összegezte: KLÖM. XI. 411. p. Az ekkor elhangzottak lényegét ül. Kossuth beszédeit: KLÖM. XI. 477-484. p.; röviden: Pompéry-napló, 14r. Főrendi napló, 1848. 289-305. p.